Wednesday – egy hét-közepi lány nem hétköznapi kalandjai

Immunizált társadalmunk extremitás szintjének fokozását folyamatosan hozni kell.
Minél groteszkebb, annál jobban átüti az egekbe tornázott ingerküszöböt.
Például a végtelenül racionális, ridegen szarkasztikus humorú, szinte teljesen érzelemmentes, és jól ismert Wednesday Addams-el.
A következő Wednesday sorozat kritika megmutatja, hogyan is sikerült az újabb stimulálás.

A kultikussá vált, a két világháború közötti Amerika idilli, amerikai álmot megtestesítő családját pellengérre állító, képregényen alapuló, ‘91-es és ‘93-as Addams Family filmek után több próbálkozás látott napvilágot, hogy felelevenítse és tovább szője az Addams Franchise-t. Mégis, 30 évet kellett várni a világnak, és magának Tim Burtonnek is, hogy egy megközelítőleg méltó folytatás kerülhessen rá a jó öreg perforált szélűre.

Annak idején, a filmek remek, szokatlan fekete humorán, a társadalmi kritikákon és a színészek beleélő játékán – főleg egyik kedvencemen, Christopher Lloydon – harsány kacajok kíséretében, igazán jól szórakoztam.

Ennek ellenére, nem szippantottak magukba a folytatásnak szánt sorozatok, és a Wednesday is csak perifériában maradt számomra, mígnem olvastam egy kritikát, ami oldalon keresztül, nagy lelkesedéssel ecsetelte, mennyire jó lenne ezt minden tininek látnia az önérvényesítés tanulása végett.

Erre felkaptam a fejemet, mert nem tűnt összeegyeztethetőnek a hideg, távolságtartó kislány, mint példaértékű lecke. És megnézve a sorozat első évadját…

Nem, nagyon nem lenne jó ötlet etalonnak kikiáltani Wednesday viselkedését.

Ennek okát részletesebben, az ezt is taglaló cikkemben fejtem ki.

Számos ellentéttel, ebből származó feszültséggel és azok feloldásával dolgozik mesterien a sorozat. Kezdve Wednesday szüleivel, a szobatársával, az iskolai riválisaival, a “barátaival”, az emberekkel maga körül, és végül az egész társadalommal.

E számos feszültséget fokozatosan bontja ki a sorozat, ahogy némileg fejlődik Wednesday személyisége, kerülnek elő csontvázak a család közeli és távoli múltjából, illetve ahogy valamennyi együttműködést hajlandó tanúsítani másokkal, a – rajta kívül – mindenkit fenyegető veszély kapcsán.

A sorozat nem szakad el az Addams Franchise-beli elődeitől, és megpendít számos társadalomkritikát, időnként szúrós, rövid monológok formájában.

Wednesday olyan, mint egy társadalmi ellenpólus. Afféle szociopata amish. Megveti az aktuális trendeket. Mechanikus írógéppel ír, nem ismeri és elutasítja a divatos szociális érintkezési eszközöket. Csak végszükség esetén használja.
Gyakorlatilag fensőbbségesen áll mindenhez, ami az emberekkel kapcsolatos. Mondjuk ez tipikus Adams jellem.

Az első évad 8 részében a Netflixes érzékenyítő máz csak finoman van adagolva, az is inkább a Tim Burton rendezési kézjegyét magán viselő első négy részben. Így bár tetten érhető volt, de nem volt zavaró az árnyaltan és periférián adagolt jellege miatt.

Karakterek és színészek

Határozottan kimondhatjuk, hogy csajos sorozatra sikeredett. Nem csak azért, mert kifejezetten Wednesday-re koncentrál, mint főszereplőre, hanem mert a többi karakter gyengén kidolgozott. Gyakorlatilag nem voltak benne használható, tettrekész férfi karakterek. Aki volt, az is nagyon határeset, vagy – mint Gomez Addams, aki jó apa és férfi példa lehetne – nem kapott nagy szerepet a történetben. Ezt a jelenséget még jobban erősíti Wednesday, szinte extremitásig túlfokozott jellemzője, hogy mindent, mindenkinél jobban tud.
Hiába próbálják maguk a készítők is ennek élét venni.

Ehhez adódik hozzá öccse, Pugsley forgatókönyvírói lefokozása is az eddigi Addams kánonhoz képest. Eredetileg a bátyja volt, és nagyjából egyenrangúak, itt a nagyobb kontraszt érdekében az öccsévé degradált, pipogya, védtelen gyerekké vedlett, aki a normálisak között is gyámolításra szorul. Még jobban erősítve a főszereplőre mutató fókuszt.

A Wednesday felé túlzottan elbillent hangsúly ellenére, karaktere valamennyire meg van alapozva. Okos, következetes, kitartóan gyakorol a számára érdekes területeken.

Egyrészt úgy tűnik, tudja mit akar, másrészt szép fokozatosan kiderül – teljesen természetesen -, mint bármely tini, naná, hogy nem igazán ismeri magát, amit felbukkanó, jövőbe látó képessége csak tovább tetéz.
Másrészt előnye, hogy nem érdeklik mások. Szisztematikusan és racionálisan halad előre a bűntények felderítésében, de mégis hátránya, hogy nem ismeri az érzelmeket.

Ennek ellenére, a rejtély iránti kíváncsiság, az események, a családi múlt és a lassan rá ható környezet elindítja egy érési, személyiségformálódási irányba.

Összefoglaló

Egyszerre unatkoztam a klisék miatt, és voltam rajongóan kíváncsi a rejtély feltárulásáért.
Azonban ezeket a kliséget jó érzékkel ellensúlyozták a kreatív megoldások, a bizonyos szempontból újdonság fekete humor és az Addams Family környezet. Számos ínyencség és meglepetés volt elrejtve benne az igazán vájtfülű rajongóknak. Összességében jól szórakoztam, miközben igyekeztem tudatában lenni a formálni vágyó üzeneteknek is.

Aki részletesebben belenézne a szereplők összetételébe, az a Mennyire sötét a fekete humor háttere c. bejegyzésben mélyedhet el, aki pedig a szúrós egymondatosok üzenetén gondolkodna el, az a 9 legütősebb Tim Burton groteszk értelmezése cikket olvassa!