Egy újabb érdekes – és nem mellesleg elég szórakoztató – film a nemi szerepek szempontjából a 2011-es Hisztéria (eredeti cím: Hysteria). A történet a vibrátor feltalálásán alapul, természetesen a készítéskori nézőközönség ízlésére és lehetőleg látásmódjára szabva.
Ez a Hisztéria film kritika a női-férfi szerepekre fókuszálva.
Egy külön cikket fogok szánni majd a filmek szemlélet-, társadalom- és gondolkodás formáló hatásáról, amiért ebben az alkotásban is számos elem felfedezhető, hogy milyen irányba is szeretne minket terelgetni azon túl, hogy szórakoztató formában elmesél egy történetet.
A filmekben, ha azt halljuk, hogy “megtörtént események alapján”, akkor könnyen lehet, hogy az alkotók képzelete nagyon meglódult, és a megfelelő szituációk előállítása érdekében sokmindent összevegyítenek. Ezzel a filmmel sem volt másképp.
A Múlt-kor és a The Conversation cikkeiben olvashatsz a vibrátor valódi történetéről.
Ha valaki meg szeretné nézni a filmet anélkül, hogy a gondolataimmal hatással lennék rá, itt függessze fel az olvasást, mert a film nemi szerepeinek feltárása nagyon nehéz lenne a történet spoilerezése nélkül.
Akkor lássunk is neki! Hölgyeké az elsőbbség.
Az 1880-as évek körüli Londonban járunk. Első találkozásunk Charlotte-al lesz, aki vehemens, hangoztatja a női egyenjogúságot, és nyíltan szembeszáll mind a férfi főszereplő Mortimerrel, mind Dr. Dalrymple-el, aki Mortimer mukaadója lesz. És a még számunkra ismeretlen eredetű vitában, ha nem is biztos, hogy nyer, de egyértelműen ő uralja a szituációt.
Majd találkozunk a történet szempontjából mellékszereplő Emily-vel, aki apja házában él, remekül zongorázik, szép, intelligens, vezeti a háztartást, művelt és még a tudománnyal is eredményesen foglalkozik. Rögtön azt hihetnénk, hogy ő lesz – az általában elmaradhatatlan – szerelmi szál női oldala.
A történet során Emily képében a Viktoriánus kor jól nevelt, engedelmes női eszményét ütköztetik a Charlotte – aki Emily nővére – által képviselt lázadó, magabiztos, önálló nő modelljével, amilyen a mai kor szinglije is.
Az első szembeállítás egy vacsora során van, ahol rögtön ébredt bennem egy erősebb sejtés, hogy ja nem, inkább Charlotte lesz a szerelmi szálas befutó. Valahogy őt akartam volna. Miért is? Vagy istenadta jóstehegység vagyok, vagy mert sok filmet láttam hasonló sablonnal, és rám is hat a filmek érzelem- és gondolatformáló hatása.
Hát, sajna eddig kevés eredményes jövőbe látásom volt…
Szép fokozatosan összejönnek Mortimerrel, aki még a kezét is megkéri. A lánykérés szituációjában érezzük, hogy valami nem stimmel, mert ugyan igent mond, de mintha csak az apja miatt tenné.
Majd történnek a dolgok, mégsem lesz Emily-vel házasság, aminek úgy tűnik ő örül is, miközben elfordul a tudománytól és a zenétől. Nagyjából mindentől, ami az apja hatásával kapcsolatos.
És mi itt az agymosás számomra? Hogy Emily a film szerint sarkosan egy megfelelési gépezet. Mindent amit csinált, és amiben jó is, azt az apjának való megfelelésből tette. Vagyis eszerint dobja szépen ki az egész személyiségét a kukába, menjen haza, gondolja át az életét, találja ki mit szeretne csinálni és vállalja fel önmagát! Hát, ez nagyon életszerűtlen.
Mivel nekem is van bőven tapasztalatom a folyton megfeleléssel, pontosan tudom, hogy ez nem így működik. Egyáltalán nem vagyunk olyan egyszerűek, mint egy éticsiga.
Amit elért eddig, az az övé. Annak van értéke, lehet rá építkezni. És nyilván vannak életszakaszaink, amikor váltunk más területekre, de az eddigiek tapasztalatai és küzdései vihetnek minket tovább. Miközben bizonyos esetekben a megfelelés is lehet fejlődést elősegítő motiváció.
Önfeláldozó, gondoskodó a gyerekekkel, szegényekkel és más nőkkel. Úgy tűnik, mindent ennek érdekében tesz. Ami miatt folyamatos harcban áll apjával. Ennek ellenére, azért foglalkozik a családjával is. Elmegy húga eljegyzésére is. Ami jelenet szerintem a személyisége fő problémáját hozza elő. Nem tudja kontrollálni érzelmeit, ami ráadásul a tettlegességig fajul.
Amiről azt gondolhatnánk: jaj, hát a számára fontos személyt védte, és más szituációban nem tenne ilyet. De ez nincs így. Ez haragkezelési probléma. Ha valaki egyik helyzetben ezt teszi, valószínűleg másikban is fogja. Egyszer csak veri a gyerekeket, majd végül beleköt másokba.
És ez pont az a rész, amit megint csak a női egyenjogúságnak, meg egyenlő esélyeknek tartanak, hogy egy olyan nőt mutatnak be, aki fizikálisan is meg tudja magát védeni. Olyan szerepmodellként, amit eddig a férfiakhoz kötöttünk.
De az agresszivitás nem férfi jelleg és nem is női. Az egy emberi személyiséghiba, amivel foglalkozni kell, és nem erősíteni. Mert ennek lehetnek súlyos szociális, gazdasági vagy extrém esetben szabadságbeli következményei.
Az ügyből tárgyalás lesz, és itt előkerül a suffragette mozgalom, ami igen erős csúsztatás, hiszen az közel húsz év múlva jelenik csak meg. Plusz belevonják a női egyenjogúságot, aminek semmi köze nem lett volna eredetileg a történethez. Ezt máshogy is meg lehetett volna oldani, így ezt is eszmesugallásnak és manipulációnak tartom.
A tárgyalást Charlotte kis börtönbüntetéssel megússza, aminek végén Mortimer várja a kapuban, immár vagyonosan a vibrátor feltalálása miatt. Meg is kéri a frissen szabadult lány kezét.
Ami befejezés nagy happy end, meg romantikus, meg minden, mégis ez az egész azt sugallja, hogy ha nőként nekünk is kell a jóképű, okos, intelligens, gondoskodó, gazdag, minket támogató férfi az életünkbe, akkor olyanoknak kell lennünk, mint Charlotte, vagy olyanná kell váljunk, ahogy valószínűleg Emily is ezt tette.
Már működik is a reklámok pszichológiája a női változatra. Mint ahogy a férfiaknál is beadagolják:
Ha kell az a piros porsche meg benne a bige, akkor vegyél már tusfürdőt, mert attól juthatsz hozzá ezekhez!
Az apát (Dr. Dalrymple) úgy állítják be, mint valami elnyomót. Aki Emily-nek mindent megmond, belenyúl Charlotte életébe, és mindenféle szabályokat állít. Ez az egész mindössze egy lázadó kamaszlány nézőpontja. Egyáltalán nem veszi azt figyelembe, hogy az apjuk folyamatosan jót szeretne nekik, gondoskodni akar róluk úgy, hogy megállják a helyüket az adott kor társadalmában.
Emily-t bőven jobban bátorítja – pl. a tudományra -, mint ami annak idejében kellett, vagy illett egy nőnek, hogy később megfelelő feleség legyen. Charlotte-nek belenyúl kérdezés nélkül az életébe ott, amikor az már igen ingoványossá válik. Ezt lehet, nem jó formában intézi, de melyik szülő nem hibázik? Miközben nagy szívességeket is tesz neki. Így ez a férfi karakter egy nagyon erős torzítás, miközben valójában egy akkori modern és gondoskodó apakép szerintem.
A férfi főszereplő, Mortimer, ugyanakkor elég kiegyensúlyozott nemi szerepkört képvisel. Az elejétől kiáll a saját véleménye mellett, tesz a céljaiért, elkötelezett mások segítése mellett, de mégsem hagyja könnyen befolyásolni magát. Bőven tartalmaz emberi értékeket és klasszikus férfi tulajdonságokat.
Egyetlen elrejtett üzenetet vettem észre a férfi nemi szereppel kapcsolatban, az Emily-vel való összeismerkedéskor van, amikor a lány megállapítja, hogy Mortimer érzékeny típus. Ez ugye manapság a férfi egyik, szinte már “elvárt” tulajdonsága. Ezt hozza is a szerep, mert többször mulyán és félszegen viselkedik, főleg női társaságban (ami persze megint csak nem egyenlő az érzékenységgel). Ennek persze részben eleme az akkori kor viselkedési és kommunikációs normái férfi és nő között.
A filmesek e téren is szabadjára engedték magukat. Valószínűleg az egyszerűség és a mi történettel való azonosulásunk érdekében.
A 19. század végi Angliában a szigorú erkölcsök és társadalmi szabályok igencsak megnehezítették az udvarlást, így a flörtöléshez és ismerkedéshez egész kódrendszert kellett ismerni, kezdve a női legyező állásától egészen a könyvek, zsebkendők, virágok és flörtkártyák világáig. Részletesebben itt és itt olvashatsz erről.
Közben megtestesít női párkapcsolati és családalapítási szemszögből férfi értékeket, mint a hűség és kicsapongás mentesség. A szolgálóleánnyá vedlett, volt prostituált többszöri csábítási kísérleteinek is ellenáll.
Attól függetlenül, hogy a film melyik női viselkedési formák felé akar minket terelni, Mortimerben sok hasonlóság van Charlotte-val. Mer szembemenni az aktuális társadalmi normákkal, innovatív és kezdeményező. De hogy ki is passzol össze, az meg ugye rengeteg mindentől függ, és ez úgyis mindig a “boldogan éltek míg meg nem haltak” részben fog kiderülni, amiről a legtöbb romantikus film nem szól.
Van még itt egy lényegesebb férfi mellékszereplő, de őt nemi szerepi oldalról nem tartom fontosnak. Kutatgat, segít, elvan. Színesítő tényező a filmben.
Mint látható, számos kis agyprogramozó elem van ebben az igen szórakoztató – és annál könnyebben manipulálni képes – teljes estés, könnyed filmben. Ezért, ha el is lazulunk egy ilyen jól összerakott mozgókép során, ne felejtsünk utána kicsit elgondolkodni, hogy mit is akartak nekünk itt eladni! Még jobb, ha másokkal megbeszéljük, úgy több részlet is napvilágra kerülhet.
A szokásos záró gondolat: nekem se higgyétek el, amit leírtam, gondolkozzatok el rajta, nézzetek utána! Ehhez a linkeket lejjebb találjátok.
Kiemelt képünk felvétel a filmből – Forrás: IMDB
Az indiánok között a fiúk nevelésének jellege a felnőtté válás határáig társadalomtól függően változott. Egyes…
Az indiánok között a fiúk nevelése társadalomtól függően hol játékos, hol kőkemény szigorral történt. Pár…
Az indián nőket a filmek gyámoltalannak ábrázolják, pedig szükség esetén - pláne gyermekeiket védelmező anyaként…
Az indiánok főleg a sokat torzító indián regényekből híresek, de sokkal kevésbé ismert, hogy valójában…
A gender-mozgalom és a "pozitív gondolkozás", szinte hitté fokozódott szüleménye, a "bármi lehetsz" jelmondat. Az…
Negyed éves publikálási szünet után újra jelentkezem. Az elmúlt időszak a személyes fejlődésen túl számos…