Nehéz kívülről megítélni egy kapcsolatot, mi is zajlik valójában belül, a bulvárlapokból meg gyakorlatilag lehetetlen, így biztos nem az én tisztem elmondani, hogyan is működtek ők ketten valójában. Én csak annyit tudok tenni, hogy az összeszedett interjúk, nyilatkozatok alapján rámutatok arra, mi is lehetett az alapmotiváció Pete Davidson és Emily Ratajkowski kapcsolatában és szakításában.
Ugyanis a sztároknál sincsen nagy különbség a hétköznapi emberek párkapcsolati bakijaihoz képest. Csak a hírességek a kamerák lencséinek kereszttüzében látványosabban csinálják a hülyeségeiket.
Valójában a minket elvakító rivaldafényben, mi nem vesszük észre olyan könnyen ezt a hasonlóságot. Azt hisszük, hogy mert ő sikeres (vagy azt a látszatot mutatja), az élet minden területén példaként tud szolgálni.
De nagyon kevés igazi emberi példa van közöttük. Ha kiszűrjük, hogy sokuk számos hétköznapi, magánéleti és családi hibát követ el, akkor is igen sokan maradnak olyanok, akik egyenesen a kerülendő élet mintapéldái a drog- és alkoholbotrányaikkal, a számos bulizós és vásárlós túlkapásaikkal.
Számos azok mennyisége, akiknek az egyetlen eredménye, hogy gazdag családba születtek, máskülönben semmi használhatót nem tettek le az asztalra.
Ehhez képest úgy tűnik Emily Ratajkowski tényleg megdolgozott rendesen a jelen eredményeiért, így ezért mindenképp tisztelendő. De attól még egyáltalán nem lett párkapcsolati példa, és pláne nem élet- és társadalom szakértő, ami majd kiderül A testem című könyvének elemzéséből is.
A nemrég szakítással végződő kapcsolata Pete Davidson-el – az összegyűjtött adatok alapján – az egyik tökéletes iskolapéldája a mostani kor párkapcsolati problémáinak. Így az ő találkozásukat feldolgozva remek tanulságként szolgálhat nekünk, földi halandóknak.
Hasonló bejegyzések
Emily háttértörténete
Emrata – Ratajkowski közösségi azonosítója és beceneve – 2022 nyarán vált el filmproducer férjétől Sebastian Bear-McClard-tól. Ezzel kapcsolatos érzéseiről Thessaly La Force-nak – a Harpers Bazaar magazintól -, nyílt meg először, amiből a Glamour is lehozott pár részletet októberben.
A Bazaar cikkben az is előkerül, hogy Emily fiatal korában kapcsolatból kapcsolatba ugrott védelemért a modellszakmában tapasztalt ragadozó férfiak elől.
Ez a fajta kapcsolatfüggőség úgy tűnik lényeges változáson ment később át, mert a randizásról így nyilatkozik pár mondattal később:
Nagyon szerettem volna, ha kiválasztanak. Nehéz volt számomra randizni valakivel, és azon gondolkodni, hogy mennyire tetszik vagy nem tetszik nekem. Azon gondolkodtam, hogy ők hogyan érzékelnek engem, mit jelent ez, mit akarnak tőlem, mit jelent ez az önértékelésemre nézve.
Ami inkább pont egy énközpontú, önző, nárcisztikus személy megnyilvánulásának hangzik.
Majd rögtön hozzáteszi, hogy már megtanulta azt figyelni randizáskor, a másikban mi tetszik neki, és mi nem.
Ez egy remek lépés előre.
Amúgy neee mááár. És most ettől azt hiszi, hogy pálfordulást vett a párkapcsolati élete? Éppen egy válás után, amikor az érzelmek tömkelege kavarog benne (ahogy ezt ő is elismerte) azt hiszi, hogy máris ővé a világ, és minden megváltozott?
Hát, nem igazán. Az élet ezt elég hamar megmutatta két hónappal később.
Ő is, a már mások által milliószor elkövetett, tipikus hibát pörgeti újra és újra. Ahelyett, hogy elgondolkozna, feldolgozná a házasságát, a válását, kiértékelné a jó dolgokat és a hibákat, rögtön beleugrik az újabb párkeresésbe.
Tipikus kapcsolatfüggő viselkedés, ahogy a két kapcsolat között nem vet számot, nem tanul a hibáiból, nem képzi önmagát.
A fogyasztói társadalom jellemző viselkedési mechanizmusa. Ő ennek az egyik lagnagyobb hírdetője, szószólója, használója és egyben ugyanúgy áldozata. És minél inkább nem jönnek össze a dolgok, annál inkább elkeseredett lesz, majd annál inkább próbálkozik. De ezzel egyre távolabb kerül a megoldástól, mert a mennyiséget helyezi előnybe a minőség helyett, ami utóbbihoz személyiségfejlődés kellene.
A változás pedig egy hosszú folyamat. Az, hogy sikerült egy felismerést elsajátítania, az nem jelenti azt, hogy azt meg is tudja valaki csinálni. A több tíz éves berögzöttségek nem fognak egy tudatos, ego-ból származó döntéssel megáltozni, még egy 4 éves házasság csalódása után se. Nagyon sok tudatos odafigyelés fog kelleni még éveken, akár évtizedeken keresztül, hogy a gyerekkorban berögződött párkapcsolati mintákat levetkőzze.
Pete háttértörténete
Pete sikeres humorista, évekig a Saturday Night Live show tagja. Több erénnyel is rendelkezik, mint a viccessége. Mert le tudja nyűgözni a mai kor celeb nőit. Úgy tűnik ért a nyelvükön.
Annyira, hogy egész sort lehet belőlük összeállítani, ahogy a Pagesix időrendi sorrendbe tette kalandjait. Ahol bizony olyan is előfordul, hogy párhavonta váltogatja partnereit.
Köztük olyan extremitással, hogy pár hét után már a leánykérés lezajlott… nem túl hosszú kimenettel.
Ez a viselkedés nyilván nála is családi és gyerekkori mintákra vezethető vissza a nyilatkozatai alapján. Egy másik Pagesix post-ban ezt mondta egy szakítás után:
Oda vagyok a szerelemért. Így nőttem fel. Csak az anyám, a nővérem, nem volt férfi a ház körül, úgyhogy úgy voltam vele, hogy ‘Mikor találom meg a bájos hercegnőmet?’ Mindig is csak erre vágytam.
Pete-ből az anyja és a lánytestvére úgy tűnik egy hercegnőt neveltek, ha az a legfőbb vágya, hogy megtalálja a “bájos hercegnőjét”. Ahogyan a kislányok várják a szőke herceget fehér lovon.
A szerző további cikkei
Így Emily nem egy férfival randizott, hanem egy nőiesített férfival. Akinek fogalma sincs mi is a férfi, hiszen nem volt apa modellje. Ami nyilván szomorú, hogy elveszítette az apját kisgyerek korában, és az anyja nyilván nem lehetett egyszerre apa és anya.
De ez nem csak nála van így, hanem a nagyon rövid házasságok, a gyerekekkel egyedül maradt anyák egy globális társadalmi jelenséggé vált, ami oda vezetett, hogy egy teljes generáció nőtt fel apa és férfi modell nélkül. Így olyan férfiak lettek belőlük, akiknek már fogalma sincs milyen is férfinak lenni.
És ezt nem társadalmilag értem, hanem biológiai és archetípusos férfi alapokról kiindulva.
Na, de hogyan is látják ezt a sármőrt a nők?
Sokan, köztük Olivia O’Brian is csodálattal jegyzi meg Pete-ről: “Dögös, és nagyon vicces, és nagyon édes. Nagyon aranyos srác.”[1]
Amiről mondjuk inkább egy kisfiú, és nem egy férfi jut eszembe.
Nekem feláll a hátamon a szőr, ha egy nő learanyosoz. Ilyenkor azt gondolom: “Na, köszi szépen. Úgy tűnik nálad sincs esélyem.”
De lehet tévedek, mert Emily Ratajkowski is hasonlóan nyilatkozott arról a kezdeti barátkozós időszakukban, mitől is annyira vonzó Pete Davidson.[2]
Ami felsorolások egy jó része a külső megjelenésével kapcsolatos. És ha az szempont, hogy Pete jól lakkozza a körmeit, akkor ne csodálkozzunk, hogy a kapcsolat nem volt hosszú életű, és igen hamar zátonyra futott.
Talán többet kellett volna foglalkozni a belső tulajdonságaival, és azon belül is a személyiségével, nem csak elájulni a sármjától és viccességétől. Akkor talán kiderült volna, mennyire jó ötlet egyáltalán elmenni a második randira.
Ami pedig Pete személyiségét illeti, vannak benne kátyúk, és nem éppen az erő jellemzi.
Mert szerintem, akinek elvonóra kell mennie, az nem erős. Azt éppen legyűrte egy függőség, egy szer, amit nem tud kezelni. Az persze nagyszerű, hogy segítséget kért ennek a kezeléséhez, így egy ilyen szituációból még felemelkedés is kisülhet.
De egy függő egész életében függő. Jelen tudásunk szerint ebből nem lehet kigyógyulni, így az folyamatosan ott lappang.
Ha valaki tisztában van az illető függőségével, és azt gondolja például nőként, hogy majd ő segít kigyógyulni, meg majd ő megmenti, akkor már benne is van a saját maga által állított érzelmi csapdában és lefelé spirálban.
Persze nem tudhatom, ez mennyire játszott bele a vonzódásba.
De, hát az a csodálatos egy hónap.
Lássuk a kiinduló állást:
- Van egy nárcisztikus kapcsolatfüggő Emratánk, aki nemrég vált el 4 év után. Folyamatosan változik az érzelmi állapota, miközben azt hiszi már mennyire a randik szakértője és királynője. Később még szinte a válást is propagálja, mintha az valami jó dolog lenne.[3]
- Aztán itt van Pete, aki a függőségeivel küzd, miközben többnyire néhány hónapos kapcsolatai vannak, a szakításai után pedig rögtön beleugrik egy másikba, valakivel meg két hét után egy életre elkötelezné magát. Inkább hasonlít egy rózsaszín világban élő gyerekre, mint egy férfira.
Vajon, ebből mire fogadnánk, ha most indulna a kapcsolat? Én nem sok jóra.
Na, de jön a nagy duma, a lehengerlő kiállás és sárm, Emily térdei pedig már remegnek is. Nem figyeli a jeleket, nem néz utána az illetőnek, hogy ha Petenek – erős túlzással – pár hónapig tartott a többség kapcsolata az utóbbi években, akkor ő sem számíthat sokkal többre.
Ha ez át is suhant a csinos kis fején, már tova is löki ezt egy érzelmi tornádó.
Nem húzza meg a határokat, hogy biztosítja az értékességét a kapcsolatban. Nem mond olyanokra nemet, amik általában garantálják a futó kapcsolatot. Majd a végén nem érti, hogy miért nem működött a dolog, hiszen olyan jól indult.
Ez az elképzelésem, miként is történhetett ez az egy hónap.
Pedig Emily oldaláról, ma a szociális hálók korában igen könnyű kideríteni valaki milyen sűrűn váltogatja a “szerelmeit”, de egy, a nagyvilág színpadán transzparansen élő személynek igen könnyű utánanézni, és könnyen levonható az információkból a személyisége nagy vonalaira következtetés. Még úgy is, hogy a bulvár torzít, ezért ki kell hámozni a tényleg használhatót.
Lenne így…
Ha ez egy racionális döntés lenne, vagy legalább belejátszana a tudatosság. De ez ritkán történik meg, inkább érzelmi szinten zajlik legtöbbször a találkozás.
Kapcsolódó bejegyzések
Azonban elvárások persze vannak bőven. Emily részéről, hogy mennyire kell csodálnia őt a másiknak, és milyen számtalan módon hordozza a tenyerén. Pete részéről pedig a hercegnő modell, amit valahogy Emily-re kellene ráhúzni, de valószínűleg egyikre se illik rá az a fránya projekció. Plusz ott van az, amit már megemlítettem az Ahol a folyami rákok énekelnek elemzésben, hogy az ellenkező nemű szülő mintáit találjuk meg tudattalanul.[4]
Aztán jön a meglepetés, hogy nem azt kaptuk, amit elvártunk. Kezd csökkenni az érzés, majd az első, romantizáló szakaszból – ahol minden csodálatos és a másik tökéletes -, átlépünk a démonizáló szakaszba, amiben minden idegesít a másikban.
Itt kezdődnek el a követelőzések. És meglepő módon, ez manapság képes végbemenni az elképesztő nagy elvárások miatt, egy hónap alatt.
De a párkapcsolat nem egymásnak feszülő szkander, de nem is önfeladás vagy kompromisszum, hanem egymást támogató közösen kibontakozás.
Ha az egész arról szól, hogy mit kaphatok a másiktól, akkor annak semmi köze a szerelemhez, és nem is fog működni.
Egy rövid időre ott van a nagy fellelkesedés, de hamar visszatérnek a minták és csak hiú ábránd lesz a találkozás.
Szerelem… kapcsolat… Tényleg? Egy hónap?
A kapcsolatuk bő egy hónapja annyira sem elég, hogy kiderüljön, az izzó vágy valójában milyen jellegű, és mennyire hasonlít a szerelemre, vagy csak egy fellángoló testi vonzódás, esetleg izgalmas pörgés az ellentétes tulajdonságok körül, ami ugyancsak nem visz messze.
Egy hónap után ez még határozottan nem volt kapcsolat, és a szerelemnek is kicsi a valószínűsége. Ennyi idő alatt nem tud ténylegesen mély kapcsolódás kialakulni.
Vannak esetenként olyan nagyon ritka romantikus szerelmek, hogy pár hét randizás után összeházasodnak, és tényleg boldogan élnek életük végéig.
De ez piszok ritka. Ne az ilyen romantikus képeket üldözzük, hanem inkább a Sutari levelek filozófiáját érdemes követni, amiben nem a szerelem a fő házassági ok.
Szakítás
Ez a rész, amikor már hiába próbáltunk meg mindent, nem működik a kapcsolat. Elválnak útjaink. Összecsomagoljuk egy dobozba a másik fél lakásunkban maradt büdös zoknijait, Pikatchus párnáját és Szupermenes törölközőjét. Majd egy semleges helyen túszcserét hajtunk végre.
Következhet a feldolgozás szakasz… ami nem következett.
Pete gyorsan talált magának újabb formás domborulatokat, Emily pedig jól letöltött egy randi app-ot, és jól elpanaszolta ahol csak lehet, a “minden pasi ugyanolyan” különböző változatait.
Ami nyilvánvalóan nincs így, ahogy előbb említettem a választási mintáinkat, így nem egy társadalom-minta Emily tapasztalata a férfiakkal kapcsolatban, hanem ő mindig ilyeneket választ a gyerekkori megélései és traumái szerint.
Mindebből az derül ki, hogy egyikük sincs sok információ és tapasztalat birtokában a férfiak, nők és a párkapcsolat terén. Hiába Emrata 4 éves házassága.
A cselekedetek ordítóbban árulkodnak róluk, mint a leírt szavaik és nyilatkozataik.
Ne vegyük ezeket az embereket példaképnek! Párkapcsolat terén biztos ne, de más területen is legyünk kritikusak!
A szokásos záró gondolat: nekem se higgyétek el, amit leírtam, gondolkozzatok el rajta, nézzetek utána! Ehhez a linkeket lejjebb találjátok.
- Pagesix, Pete Davidson exeinek listája
- Pagesix, Emily Ratajkowski arról beszél, miért is olyan lenyűgöző Pete Davidson
- Hola online, Emily Ratajkowski szerint nem szomorú a válás
- A Pécsma cikke a párválasztási viselkedésről szüleink tulajdonságai alapján
Kiemelt képünk a Shutterstock-ról származik.
