Én szeretem a karakteres nőket. Még nem mondok erőset, mert előbb tisztázzuk, ez mit is jelent. Vonzódom az okos, intelligens nőkhöz, akik önállóak, és nem kell mindenben megmondani nekik, hogy mit csináljanak.
Ez lenne az erő? Talán… részben.
Miből lesz a leszbikus? Talán Emily Ratajkowski-ból?
Január elején olvashattunk egy, a PageSix-en alapuló 24.hu cikket Emily szakításáról Pete Davidson-nal, és elég hamar el is panaszolta a saját podcast műsorában a férfiakkal kapcsolatos problémáit.
Ez a pár mondat adta a kiindulást ahhoz, hogy példaként bemutassam az egyik tényezőt, ami valakit a homoszexuális irányba tud billenteni. Ami pedig a párkapcsolatokban való kiábrándultság, az önismeret- és a kapcsolatok ismeretének hiánya.
Hasonló bejegyzések
Ebben a podcast epizódban korábban magát biszexuálisként megnevező modellnek ez a véleménye a férfiakról:
Lassan elférfiatlanodnak, és nem tudnak mit kezdeni ezekkel az érzésekkel, és neheztelnek rád, majd elkezdenek tönkretenni.
Rögtön utána elmagyarázza, miért is helyesli a nők egymással randizását:
Az egyik ok, amiért megértem a nőkkel való randizást, mert lehet, hogy van versengés, de van tisztelet, és nem érzed úgy, hogy valaki elvesz tőled valamit. Furcsamód így érzem a hetero kapcsolatokban. Az erőt és a hatalmat a férfiassághoz kötjük, és ha egyszer a nőnek ez megvan, a férfi nem tudja, mi mással rendelkezik még. De mi lenne, ha inkább jobban ki tudnák fejezni az érzelmeiket? Az nagyszerű lenne.
Nekem ebből a kettő megnyilvánulásából és az Emily párkapcsolati viselkedését elemző cikkemből nagyon gyorsan az jön le a fiatal hölgyről, hogy fogalma sincs saját magáról, de főleg a nők és a férfiak működéséről. Látja az elférfiatlanodást, majd pár mondattal később meg azon vágyakozik, milyen jó lenne, ha a férfiak jobban ki tudnák fejezni az érzelmeiket.
Pont így hangzik egy olyan ember, akinek fogalma sincs, mit is akar valójában.
Pedig részben az egyik a másikból következik.
Az előző cikkben már említett nagyon rövid házasságok, a gyerekekkel egyedül maradt anyák egy globális társadalmi jelenséggé vált, ami oda vezetett, hogy egy teljes generáció nőtt fel apa és férfi modell nélkül. Így olyan férfiak lettek belőlük, akiknek már fogalma sincs milyen is férfinak lenni.
Ez azzal – a részben feminista mozgalmaktól származó – igénnyel párosult, hogy legyenek a férfiak érzékenyebbek. Igyekezvén letörni, vagy megszelídíteni a durva, bántalmazó, romboló macsót és tesztoszteron hullámlovast.
Ebből a nézőpontból teljesen érthető az igény. A férfi empátia, a nőt egyenrangúnak kezelés, az erőszakmentes kommunikáció és asszertivitás mind olyan erények, amik nemtől függetlenül bárki javára válhatnak. Ezekből pedig a férfiak többsége a közelmúltig hiányt szenvedett.
Csakhogy nem ezek az értékek fejlődtek ki tömegesen az emancipáció gépezetéből kikerült vágytermékből, hanem a hiszti, túlérzékenység, az érzelmek kezelésének képtelensége.
Pedig ezek nem is alapvetően női tulajdonságok. Ha oda akarnánk sorolni, akkor egy gyenge nőhöz lehetne társítani. Így én inkább emberi gyengeségekhez sorolom, ahogy nemtől függetlenül, a kisgyerekek csinálnak ilyet.
Nem célravezető a férfias harag azonnali, verbális és fizikális kifejezése. Ahogy a nyomás érzés, a bánat, a meg nem értettség érzés stb. azonnali kiventillálása sem.
Nem, az érzelmek kezelésének nem ez a módja, hanem az önmegfigyelés, az érzelmekkel szembenézés, átgondolás, kiértékelés, azok átbeszélése/kibeszélése.
Plusz eszközpark kifejlesztése ezek véghezviteléhez.
Ehhez képest Emily Ratajkowski-nak sincs meg az érzelem-kezelési eszközparkja.
A válása utáni első Harper Bazaar interjúból kiderül, hogy fiatal korától fogva kapcsolatból kapcsolatba ugrik. A cselekedetei és nyilatkozati alapján látszik, hogy két kapcsolat között nem értékeli ki a tapasztaltakat, nem tanul a hibáiból, nem képzi önmagát.
Ami általában elkeseredéshez, kiábránduláshoz, esetenként a “mindegy, csak legyen valaki” lemondó magatartásához vezet.
Csak ez esetben nem egy másik kapcsolatba ugrik, hanem inkább átmegy a saját neméhez.
Aztán ha ott se találja meg, akkor elkezd mindenféle queer, biszex, gender fluid, és egyebek lenni?
Ez inkább az emberi gyengeség megnyilvánulása, hogy kikerülöm a problémát a szembenézés helyett. Ez látszólag megoldás, de ez nem fog működni. A saját tempómban, az erőmhöz mérten, szembe kell nézni a problémákkal, és nyitottnak lenni a megoldásra. Mert ha csak az eddigi válaszaimat ismételgetem egy kérdésre, akkor az eredmény is ugyanaz lesz.
Nem úszható meg hosszú távon a fejlődés. Ha rövid távon a kikerülést, a stagnálást választom, hosszú távon visszafejlődés lesz az eredménye. Ez nem erő.
A nők közötti versengés sem erő, mert az is el akar venni a másiktól. A versengés célja a nyerés. A nyerés eredménye pedig a másik, mint vesztes. Egy ilyen hozzáállás folyamatosan aláássa a párkapcsolatokat. Csak egy másik orcáját mutatja ugyanaz a probléma, mintha a férfi nő fölé kerekedési szándékára tekintenénk.
Tehát Ratajkowski gyakorlatilag cseberből vederbe esik, és ezt még szinte ő is megjegyzi.
Verseny vagy versengés?
Az már szőrszálhasogatás lenne, hogy Emrata – Emily Ratajkowski online azonosítója és beceneve – pontosan versenyt vagy versengést értett-e itt. Ennek különbségeiről a Képmás magazinnál találtam egy részletes, pszichológust és mediátort is megszólaltató cikket.
Mi is az erő?
Arról is beszél Emily a podcastjában[1], hogy a férfihoz kötjük az erőt társadalmilag, de itt is sok a zavar.
Ez leginkább a fizikai erőre vonatkozik. Biológiailag máshogy van felépítve a női és férfi test, és szinte biztos, hogy egy azonos súlyú férfi erősebb, mint egy nő. Szóval ez így helyes társadalmi következtetés.
A szerző további cikkei
Szerintem még a férfiak jobb érzelmi kontrolljára is visszavezethető ez az említett társítás. De ez csak addig erő, amíg nem elfojtássá válik, hanem a már említett módon tényleg a helyén van kezelve, bármely nemnél. Így a lelki erő az egy teljesen más tészta.
Azonban ugyanitt felsorolja, hogy anyagilag független, viszi a saját vállalkozását, így megáll a saját lábán teljes mértékben, e miatt erős nőnek vallva magát. De ez nem egy erős nő leírása, hanem egy egzisztenciálisan stabil emberé, amit tisztelek is. Kiemelném: emberé.
De ha ő tisztelendő az elért eredményeiért, akkor miért írom, hogy Emily Ratajkowski “erősnek képzeli magát”? Mert az elért sikereihez általában erő kell, de közel se biztos, hogy neki abból származik.
ERŐ kontra erő
Az ERŐ kontra erő[2] c. könyv egész hosszú listát ad az igazi erő és a látszat erő különbségeiről és az igazi erőt megtestesítő viselkedésről. Például az, ha valaki nem tud együttműködni a másikkal, ha makacs, az egyáltalán nem összetévesztendő a céltudatossággal vagy magabiztossággal.
Az sem az erősség jele, hogy “legyen az, amit én akarok”. Ez mind a félelemről szól és az önös érdekekről: nem akarok kilépni a komfort zónámból, hanem csak a biztonságos területemen vagyok hajlandó mozogni.
Üzleti élet és sikeresség terén a céltudatosság és magabiztosság erőt jelent, de az arrogancia és ambiciózusság már nem. A kitartóan küzdeni tudó az erő, de a versengő nem az.
És amit látok tendenciának a nők viselkedésében változni, hogy keményebbé válnak. De a keménység ugyancsak nem erő, miközben a gyengédség igen. Vagyis van a nőknek velük született erejük a nőies gyengédségükben, csak valamiért elkezdték elfelejteni.
Végül pedig az egyik legfontosabb erő, a tudatosság. Tisztában lenni a dolgainkkal, amit főleg hiányoltam Emrata podcast megnyilvánulásából.
Visszavezetve ezt Pete Davidson és Emily Ratajkowski találkozására, ha két, valóban erős ember találkozott volna, akkor nem akarták volna elnyomni egymást, versengeni, vagy kicsikarni szeretetet a másikból.
Ezek alapján úgy gondolom, hogy több tekintetben nem mondható Emily erős nőnek.
Persze szeretünk saját magunk és mások előtt jó színben feltűnni, amiről utána nagy hangon lehet nyilatkozni, hogy egy erős nőt el akart nyomni egy férfi, és az erős nőket nem tudják manapság kezelni a férfiak. Jól hangzik, meg szalagcím gyanús, csak nem igaz.
Kapcsolódó bejegyzések
Ezért, mielőtt a nem működő párkapcsolati életünk miatt elkezdenénk coming out-olni, nézzünk mélyen magunkba, lehetőleg szakember segítségét kérve, és ha minden lehetőséget kimerítettünk, akkor lehet elgondolkodni a nagy döntésről!
Ez a cikk eléggé bulvárosra sikeredett, de egy lényeges eleme lesz egy későbbi érvelés kirakósának.
A szokásos záró gondolat: nekem se higgyétek el, amit leírtam, gondolkozzatok el rajta, nézzetek utána! Ehhez a linkeket lejjebb találjátok.
- Emily Ratajkowski podcastjában Olivia Ponton-nal beszélget
- Dr. David R. Hawkins, Erő kontra erő – Az igazság kiderítése és a tudatosság szintjei, Agykontroll Kft., 2004.
Kiemelt képünk a Shutterstock-ról származik.
