A sorozat nézése közben először azt hittem, hogy mindössze Wednesday Addams karakterét sűrítgették az időnként felbukkanó, odaillő, de mégis megrökönyödést okozó mondatokba. Majd ahogy újabbak és újabbak születtek, a Netflix érzékenyítő propagandáját sejtettem mögötte.
Végül kiderült más kritikákból, hogy ezek együtt mind, illetve egy még erőteljesebb ok húzódott e groteszkek hátterében: Tim Burton keze nyoma.
Ugyanis az első négy epizódot ő rendezte. Érezhető is volt, hogy az ötödik résztől e frappáns beszúrások majdnem eltűntek, csak összegző mondatok maradtak, amik már inkább sejtést tartalmaztak, mint konkrét kinyilatkoztatásokat.
Mivel a szóban forgó groteszkek megnyomták nálam a “gender-mozgalom riadó” gombokat, úgy döntöttem, külön cikket szánok rájuk, hogy mélyebb elemzésnek vehessem őket alá.Ugyanis úgy hatottak ezek rám, mint a Harcosok klubja-ban, mikor Brad Pitt mozigépészként péniszeket vág egy-egy jelenetbe. Csak egy képkocka erejéig, amit felfog a néző, de nem is meri elhinni, hogy az ott volt.
Hasonlóan, mindössze egy rövid, ütős mondat beékelődik a szövegbe, felfogjuk, de mivel nem kapcsolódik szervesen a vezérszálhoz, némi hezitáló kizökkenés után visszamerülünk a történetbe.
Vegyük végig egymás után a kilenc legkirívóbbat! És sokkolódjunk azon a zsenialitáson, miként sikerült egy-egy mondatba sűríteni egész ideológia-rendszereket, amik nagy fejszecsapásokkal igyekeznek kivágni családfáinkat.
Hasonló bejegyzések
1) Lovagiatlan patriarchátus
Jelenet: Wednesday-t éppen megmentette az egyik iskolatársa attól a sorstól, hogy a helyszínelőknek a maradványait kiskanállal kelljen összeszedniük egy fél tonnás vízköpő alól. Halál helyett elájul, egy ágyon tér magához, és a megmentőjével beszélgetve összegzi a gesztust:
A lovagiasság vezetett, amivel a patriarchátus hálára kényszerít?
Mintha egy tökéletes feminácit hallanék. Egy megkeseredett, férfigyűlölő nő szavai hasonlítanak erre a megállapításra. A feminizmus kvintesszenciája és éllovasa bújt el benne.
Egyben szörnyű is, ahogyan ezzel a mondattal igyekeznek aláásni az alkotók az egyik legalapvetőbb női-férfi kapcsolódást: az udvariasságot, a lovagiasságot, a védelmező reflexet.
Elutasítva azt, hogy a nőnek bármire is szüksége lenne a férfitól, hogy bármiben is gyengének (vagy gyengédnek) tűnjön maga és mások előtt. Nem akarják úgy érezni, hogy tartoznak.
Ez a gondolat már az élet számos területére begyűrűzött, amit saját magunk is tapasztalhattunk, vagy hallhattunk róla férfiként: ne nyissuk ki az ajtót a nő előtt; ne engedjük udvariasan magunk elé; ne a férfi fizesse a vacsorán a számlát, hanem vagy megosztva, vagy a nő.
Mindezt azért, mert az ilyen, évszázadok során kialakult lovagias gesztusokat, az egyesek számára olyannyira gyűlölt és elnyomónak tartott patriarchális társadalom termékének tekintik. Ezzel akarnák újraírni a társadalmi szokásnak hitt hagyományokat, és kialakítani az elképzelt női-férfi egyenjogúságot.
Pedig ezzel konkrétan saját maguk alatt vágják a fát az ezt követő nők. Mert ezek a gesztusok nem csupán társadalmi szokások, hanem jelenleg így megnyilvánuló – jellegükben az évszázadok alatt változó – társadalmi kifejeződései egy evolúciós pszichológiai jelenségnek.
2) Matriarchátus megoldásként?
Jelenet: Wednesday a kötelezően kirótt szakköri megjelenést teljesíti azzal, hogy elmegy a méhész klubba is. Ott a klub vezetője és egyetlen tagja, Eugene magyarázza a méhek szerveződését és a méhészet fogásait:
A kaptár az egyike a kevés nőuralta ökoszisztémának. A királynő uralja a dolgozókat. Itt aztán nincs patriarchátus.
Egy viszonylag egyszerű és újabb kinyilatkoztatása annak, hogy rossznak tekintik a készítők a patriarchátust, számos társadalmi hiba és probléma gyökerének tartva. És persze a nők elnyomásának okaként megjelölve.
Az árnyalt mondanivaló pedig az, hogy a matriarchátust tartják a megoldásnak és kívánatosnak.
Ami számomra vicces, hiszen nem hallottam még a történelem során olyan társadalmat, ahol matriarchátus lett volna. Néhány törzsben ez megjelent, de kétséges milyen hatékonysággal, és mennyi ideig. (Ne feledjük, hogy attól, mert voltak országok élén királynők, attól a berendezkedés még patriarchális maradt). Egy globális közösség szintjében, pedig sohasem.
Erre jön a logika, hogyha – szerintük – nem működik a patriarchátus, akkor legyen matriarchátus.
Miközben sosem volt ilyen, így halvány gőzük sincs arról, nem-e hozná a problémák ezerszeresét egy ilyen berendezkedés.
A történelem során sok évezrede elszeparáltan épülő társadalmak is – mint Amerika és Afroázsia – patriarchálissá fejlődött. Ezért nem tekintik sorozatos véletlen események eredményének.
“Sokkal valószínűbb, hogy, noha „férfi” és „nő” pontos definíciója kultúránként változó, van valami biológiai oka annak, hogy a legtöbb kultúra a férfiasságot többre értékeli a nőiességnél. Nem tudjuk, mi lehet ez az ok. Sok elmélet létezik rá, de egyik sem meggyőző.”
Ebből az következik, hogy valószínűleg a matriarchális nem működne. Biológiai alapokon.
Vegyük észre, hogy Eugene megfogalmazásában ott van a női oldalról az uralkodás. Szerintem ez se véletlen, de nem ragoznám tovább.
3) A hajthatatlanság igazolása
Jelenet: Wednesday Izével vitatkozik egy elvesztett nyom kapcsán. És békülési szándékkal elismeri:
“Igen, makacs, mániákus és csőlátású vagyok, de az összes nagy író ilyen. Igen, a sorozatgyilkosok is.
Ez nem más szerintem, mint egy puszta önigazolás: ha jó vagyok valamiben, akkor nem számít a sok rossz tulajdonság? Persze arra akar itt utalni, hogy ezek teszik lehetővé a nagy írókat. Ami nem biztos, hogy így van.
Pont olyan kinyilatkoztatásnak hangzik, amit ne vegyünk készpénznek, csak mert egy Edgar Allan Poe hangulatra és mítoszra felépített környezetben játszódik a sorozat. Ettől még a készítők nem feltétlenül szakértői a nagy íróknak. Legyünk kritikusak az ilyen kijelentésekkel, ahogy a következővel is.
4) Hogyan igazoljuk a sötét megnyilvánulásokat?
Jelenet: Wednesday Miss Thornhill-el, a pártfogójával, és a különleges növények tanárával beszélget, ahol Thornhill állapítja meg Wednesdayre:
A legcsodásabb virágok árnyékban nőnek.
Na, ez vagy igaz, vagy nem, de olyan jól hangzi, ugye?
Ezt a “tényközlési” stratégiát már más sorozatban is felfedeztem. Nem tudom, ez Netflix jellemző-e, vagy manapság lett bevett módszer ez a manipulációs eszköz.
Felépítenek a sorozatban egy szakterület szakértőjét úgy, hogy pár olyan dolgot adnak a szájába, ami széles körben tudott. Majd amikor e miatt már bízunk benne, jöhetnek az olyan általánosan megfogalmazott megállapítások – árukapcsolásos módszerrel -, amik a kívánt irányba építik bennünk a karakter, a téma vagy az egész sorozat mondanivalójának a megítélését.
Ügyes trükk, és a néző hatékony szemlélet-programozása.
5) A mosdó társadalomformáló jelentősége
Jelenet: A helyi kisváros történelmi nevezetességében – afféle falumúzeum – a körbevezetés során elhangzó jellemzés:
Az meg ott az ősbudi, Amerika első nem-semleges mosdója.
A nem-semleges WC, öltöző, fürdő egy jelkép. Jelképe annak, hogy el tudják mosni nők és férfiak között a társadalmi-nem, a gender határait. Egyesek szerint csak a társadalmi-nemi határokat kell elmosni, mások azt is vitatják, hogy biológiailag lenne különbség.
Így egy másik fokon jelképe annak is, hogy bármilyen nemű ( emberek ömlesztve) egységesen kezelhető legyen.
Mondjuk a nem-semleges WC gyakorlati szempontból még mindig ésszerűbb, mint az összes társadalmi nemnek külön mosdó, öltözó stb. Csakhogy a mögötte lévő eszme, a nemi összemosás igen ártalmas.
6) A megszólítás nemi-sértettsége
Jelenet: Wednesday egy erdőben élő hajléktalant próbál kikérdezni a táborhelye és az erdőben látottak kapcsán, de a hajléktalan nem beszél, és lekislányozza. Wednesday pedig nem hagyja szó nélkül:
Ha még egyszer kicsinek vagy lánynak nevez, nem garantálom a testi épségét.
Két dolgot sejtek e mögött. Egyrészt a nem-semleges felháborodás, a valamilyen neműnek nevezésen felindultság elrejtett üzenete. Ahogy számos eset van az életben, amikor a magát nőnek tartó férfi felháborodik azon, hogy leuramozzák. Elvárva, hogy mindenki rögtön felismerje az ő belső lelki világát.
A másik értelmezés egyszerűbb: egy sértett tini felháborodása, hogy kicsinek és lánynak nevezik, holott ő már nagynak és nőnek tartja magát. Pedig a mai, sokáig tanuló, sokáig otthon lakó tinédzserek bizony számos szempontból gyereknek tekinthetőek, hiába haladják meg a jogi felnőttség életkorát.
7) A magányosság érzés újracsomagolása
Jelenet: Eugene (a méhes fiú) magyarázza Wednesday-nek, ő a párkapcsolatban a kivárásra játszik, és reménykedik benne, hogy egy bizonyos lány majd észreveszi őt. Erre Wednesday megjegyzése:
A magunkfajták különlegesek. Eredetiek vagyunk. Merész forradalmárok a serdülőkor pöcegödrében. Nem kell a nyomorultak megerősítése az önbizalmunkhoz.
Micsoda önáltató duma a zavarodottság és tanácstalanság leplezésére és remarketingjére.
A szerző további cikkei
Valójában a jelenet viszonyában annyit tesz: nem ismerem el, hogy nem tudok mit kezdeni az aktuális társadalmi érintkezési formákkal; nem mozgok otthonosan a másik nem dolgaiban, és a párkapcsolatban. Vagyis az önmagunknak hazudás és önáltatás remek eszköze ez a filozófia.
A különlegesség érzésének hajszolása pont a középszerűség álcája. Miközben e személyek sem veszik észre, hogy pontosan ugyanazt teszik, mint a tömegek.
Erich Fromm már hatvan évvel ezelőtt felismerte ezt a csavart logikát a társadalom szövetében, milyen módon is hiteti el a fogyasztói kultúra, hogy különlegesek vagyunk:
A férfiak és a nők egyformák lettek, nem pedig egyenlő ellentétes pólusok.
A jelenkori társadalom az egyéniségtől megfosztott egyenlőségnek ezt az eszményét prédikálja, mert egyforma emberi atomokra van szüksége, hogy simán, zökkenőmentesen tudja működtetni őket az eltömegesedés közepette; engedelmeskedjenek egyforma parancsoknak, de legyen mindenki meggyőződve róla, hogy a saját vágyait követi.
Ahogy a modern tömegtermelés megköveteli az árucikkek szabványosítását, ugyanúgy követeli meg a társadalmi folyamat az ember szabványosítását, és ezt a szabványosítást nevezik »egyenlőségnek«.
Hasonlóan, e gondolat a Jungi tudattalan pszichológiájában, a gyermek archetípusban is tetten érhető. A magát különlegesnek képzelő mindössze a kisebbrendűségét próbálja ezzel kompenzálni valamilyen módon:
mivel a tudatos nagyzási hóbortnak megfelel a tudattalan, kompenzáló kisebbrendűségi érzés, illetve a tudatos kisebbrendűségnek megfelel a tudattalan nagyzás.
A másság, a nem tudni beilleszkedni érzés átfordul a különbség, a különlegesség érzésbe. Ugyanúgy megmarad a távolság másoktól, csak nehezebb ezt felismerni, mert látszólagos erőt ad.
8) Tárgyiasított a női test?
Jelenet: Wednesday dob egy lépcsőről lesétálós jelentetet vadi új, fekete báli ruhájában. Egyik udvarlója próbálja megdícsérni, ezért Wednesday így fejezi be a megkezdett mondatot:
Felismerhetetlen, nevetséges. Tipikus példája a női test tárgyiasításának.
Egyelőre még nem tiszta számomra, hogy a feminista és gender-kultúra miért is van ennyire rápörögve erre a témára. Miért lenne gond az – jelen esetben -, hogy a nő olyan ruhát vesz fel, ami a teste nőiességét helyezi előtérbe?
Mert valóban vannak esetek, hogy a nőt tárgyiasítják, de itt is annak tartani, ez már bőven a túlzás kategória.
Talán azzal van bajuk, hogy a nő kapcsolódási vágyból, ösztönből kicsinosítja magát, kiemeli nőies formáit és vonalait, szépségét kihangsúlyozza? Ez lenne a női test tárgyiasítása? Annak a csúsztatásnak a fordított megfogalmazása, hogy csak a belső értékek számítanak?
Szerintem azoknak lehet ezzel gondjuk, akik nem illenek bele abba a tartományba, amit általánosan a férfiak vonzónak tartanak, vagy nem értenek a szépségük kihangsúlyozásához, a férfiak figyelmének felkeltéséhez. Így ez inkább irigységnek hangzik azokkal szemben, akik mögött a szerelem színpadán hátrányba kerülnek.
9) Megfelelési változatok
Jelenet: Bianka a bárban beszélget egy helyi sráccal, miközben ezt meséli neki:
A szirének természete nem változik. Mindegy mennyire igyekszem, egyesek mindig le fognak nézni. Elhatároztam, hogy rácáfolok.
Itt már nem Tim Burton keze munkáját kell keresni, mert ez a megállapítás a 6. részben hangzott el, amit más rendező vitt színre.
A szerző további cikkei
De van némi felhangja. Hiszen a mondat a kitaszítottak és normálisok ellentét-szövegkörnyezetében hangzott el. Így kevés erőltetéssel is belemagyarázható, hogy a gender-kultúra másságérzés egyik mozgató motivációja lehet.
Más oldalról ebben látok hasznos gondolatot is. A kóros megfelelési kényszer egyik gyógyító felismerését is beleláthatjuk: valóban a végtelenségig lehet csiszolni a megfelelést, akkor se fog menni mindenki felé.
A tetteimmel kapcsolatos, külső elégedettség érzés, és a megítélés a másikból származik, ami mindig a másikon múlik, nem rajtam. Ezért inkább érdemes azon dolgozni, hogy ne foglalkozzak mások véleményével és növeljem a magabiztosságomat, az önértékelésemet.
Így valóban, ha lebontjuk a propaganda üzeneteket, a nárcisztikus-szociopata-pszichopata megnyilvánulásokat és a kliséket, akkor találhatunk személyiségünket fejlesztő üzeneteket is ebben a sorozatban.
De ehhez kritikusan figyelnünk és értelmeznünk kell, nehogy a rossz irányba formáló, rejtett mondanivalók áldozataivá váljunk.
A Wednesday sorozat első évadával kapcsolatos további cikkek:
- Wednesday – egy hét-közepi lány nem hétköznapi kalandjai
- Wednesday – mennyire sötét a fekete humor háttere?
A szokásos záró gondolat: nekem se higgyétek el, amit leírtam, gondolkozzatok el rajta, nézzetek utána! Ehhez a linkeket lejjebb találjátok.
