Gyorsan és egyszerűen megfogalmazva, a “bármi lehetsz” jelmondat nem igaz.
Most, hogy így rögtön az elején az olvasók egy részét lesokkoltam, egy másik részét heves ellenérzésekre, netán párakat bicskanyitogatásra inspiráltam, mindenkit megnyugtatok, hogy nem kell rögtön minden siker-receptes és pozitív gondolkodást oktató könyvet a kukába hajítani. Mindössze egy más szemszögből érdemes nézni rájuk.
A következőekben ki is fejtem, miért, és miképpen is kapcsolódik ez a mondat a nemi szerepekhez.

Gyanúm szerint ez lehet az egyik alapja az LMBTQ-mozgalom “majd eldönti a gyerek, milyen nemű lesz” szemléletének, ezért lényeges körüljárni, mekkora félrevezető ideológia-gépezet is dolgozik e mondat mögött.

Vadászpilóta

Direkt, itt az elején egy viszonylag extrém példát hozok, hogy irányba állítsam a logikámat és érveimet.Találtam egy aprólékos leírást, hogyan is lehet valaki vadászrepülőgép pilóta az Egyesült államokban.

Részletesen végigveszi, hogy a vadászrepülőgép pilótasághoz kell diploma, orvosi és pszichológiai alkalmasság, nagy állóképesség, fittség és a szervezet megfelelő teherbírása. Igen kimagasló hatékonysággal kell tudnia tanulni.
Tehát eleve nem lehet egy buta gyerek a későbbi jelölt.

Az eddigi lista alapján már sokan el is véreztek a “bármi lehetsz” vetélkedőben.
Mert lehet, a fogyatékos testtel született Józsikának vagy Enikőnek elintéz Dévényi Tibibácsi egy vadászrepülőbe beülést, de tovább nem jutnak, mert valószínűleg belehalnának egy körre a felhők között.

Nézzük tovább: A kiválósághoz jobb, ha még a repülés matematikáját is megérti a jelentkező. Sima repüléshez nem kritérium, de John Boyd esete és a repülőpilótaság oktatásának megváltoztatása igen magasra tette az elsőrangúság lécét.
A teljes elszántság és kitartás, az alap (ugye ezt feltételezzük bármely olyan területhez, ami a “bármi lehetsz” fogalomkörébe tartozik, máskülönben a mese kategóriájáról beszélünk). Ezen túl az illetőnek jól kell tudnia kezelni a kritikát és a kudarcokat. Egy felpumpált egójú puffancsnak hiába jók minden előző értékei, ezen simán elhasalhat.

Nem is érzékeny lelkűeknek való szakma, mert itt bizony előfordulhat, hogy ölésre adnak parancsot.

De ha ezt a számos kritériumot teljesítené a leendő pilótanövendék, közel se biztos, hogy bekerül egy megfelelő szintű egyetemre, mert mondjuk nem engedheti meg magának a család, és ösztöndíjat se tud elnyerni.

Írd és mondd, az USA-ban, a Légierőnél pilótának jelentkezők 1%-a kerül be a repülő állományba. És abból még ki tudja mekkora töredék lesz ténylegesen vadászrepülő pilóta, hiszen más gépek is vannak, nem csak csapásmérő járművek.

Aztán mehetünk eggyel feljebb, az űrhajós kategóriába. Ezt nevezhetjük aktuálisnak, hiszen javában műsoron van a For all mankind c. sorozat, ami afféle feminista, alternatív űrkutatási történetet kreált a második világháború utántól. Ami ugyancsak megér pár cikket, hogy miért van tele csúsztatásokkal, ami az egész alapkoncepciót illeti.

Elit rögbi

Legyen a következő egy elég intenzív csapatjáték, a rögbi.

Általában az igaz, hogy a kitartó munka ütni tudja a puszta tehetséget. Azonban a tehetség kitartó munkával párosulva verhetetlen.
Ez még inkább igaz a rögbi területére, ahol rendkívüli terhelésnek vannak kitéve a profi játékosok, és bizonyos genetikai jellemzők lényegesen jobb játékossá tehetik őket.
Vagy egyáltalán játékossá, hogy hosszú távon bírja a szervezetük sérülés nélkül ezt a hivatást.

A RuckScience online magazin részletesen taglalja, milyen genetikai alapú testfelépítés és működés szükséges egy elit rögbi játékos alkalmasságához.
Kerek perec ki is jelenti, hogy elit rögbi játékosnak születni kell.

Edzhetsz és étkezhetsz úgy, hogy maximalizáld a genetikai potenciálodat, de a teljesítményed határai előre be vannak programozva. Ugyanúgy, ahogy a szemszínedet sem tudod megváltoztatni, a genetikád (jelenleg) nem módosítható.

A legmagasabb szint eléréséhez szükséges a velünk született biológiai kezdőcsomag, a kemény munka és némi szerencse is. Ezt néhány klub annyira komolyan veszi, hogy genetikai alapon választják ki a jövő játékosait a jelentkező gyerekek közül.
Tehát ebben se lehet akárki benne.

Innentől számos élsportolói ágat fel lehet sorolni, vagy bizonyos fizikai munkákat.
Például kipattinthatja valaki magát az edzőtermekben, hogy utána dokkmunkás vagy olajfúrótorony-munkás legyen jó pénzeket keresve, de kérdés, hány évet fog tudni ott dolgozni, míg a munka mindent kivesz a szervezetéből, mert nem úgy van összerakva.

A tudomány és a gazdaság belépő szintje

Aztán megvizsgálhatjuk a szellemi munkák tömkelegét: atomfizikus, matematikus, repülőmérnük stb.

Vegyük például azt alapul, hogy valakitől totál távol áll a matematika. Itt nem azt értem, hogy “nem értették meg elsőre”, “nem jó volt a tanárja”, “hibás az iskolarendszer”, meg a hasonló vélemény jellegű megállapításokat. Hanem azt, hogy bármennyire erősen is próbálkozik az illető, nem tud mit kezdeni a matekkal, és akár még a tantárgy alól is felmentést kap.
Na, ez a közel lehetetlen kategória, hogy az olyan tudományágakban sikert érjen el, amik teljes mértékben a matematikán alapulnak.

Hogy ne csak a Tudomány, technológia, mérnöki és matematikai – angolul, úgynevezett STEM (Science, technology, engineering, and mathematics) – ágak legyenek a példa, vehetjük az orvosi, pszichológiai vagy jogi szakmákat is.

Akinek nincs hozzá gyomra, pláne elképesztő memóriája az orvosláshoz, az igen hamar ki fog esni az egyetemről, ha egyáltalán bejut. A pszichológusnál se árt éppen, hogy kedvelje az emberekkel való foglalkozást. Ha gyomorgörcse és egyéb testi tünetei vannak attól, hogy kettesben kell valakivel mély lelki dolgokról beszélgetni, akkor az igen jelentős akadályt képezhet. A joghoz ugyancsak egy kiemelkedő memória szükséges, és egyéb hasznos személyiségjegyek.

Ha más nem marad, művész leszek?

A kreativitás az ember alaptulajdonsága. Azon belül is az agyé. Független nemtől, rassztól, kortól. Mindenkiben ott van, kisebb-nagyobb mértékben. Ezért gondolhatja a leendő, bármivé úgy tűnik mégse válható fiatal, hogy ha a fentiek nem működnek, majd sikeres művész lesz belőle.

Szemezgessünk néhány alkotói hivatásból!

Ha a gyerkőc legnagyobb tehetsége a rajzolásban a pálcikaemberekig terjed, akkor valószínűtlen, hogy fel fogják venni a művészetire.
A művészeten belül számos olyan terület és iskola van, ahova csak a legjobbak legjobbjait veszik fel, mint a Juilliard.

De nem kell egészen New York-ig menni a példákért, hogy lássuk, bizonyos területeken mekkora a verseny.
Az elmúlt 20 évben a Színház- és Filmművészeti Egyetemen bőven voltak olyan évek, amikor több, mint 20 szoros volt a túljelentkezés.
A felvételit nyilván párszor meg lehet ismételni, de előbb-utóbb elfogy a lelkesedés, vagy élni is kellene valamiből. Így színművész sem lehet akárkiből.

A “bármi lehetsz” nem csakhogy egy illúzióba ringatja a gyerekeket és a fiatalokat, hanem még az életüket is tönkreteheti. A cél mindenáron elérésének nyomása formájában, ami talán még nem is az ő álmuk.

Így hajszolhatnak valamit a végletekig, amit esetleg nemhogy képtelenek elérni, hanem még boldogtalanná is teszi őket. Vagy a cél elérésekor, ha sikerül nekik, mert nem az, amire számítottak. Nem kevés ilyen eset van korunkban. Talán már tömegesnek is mondható.
A felnőttek között, a “lehetőségek országának” antidepresszáns-szedési statisztikái megdöbbentő arányt mutatnak: a 40 év feletti lakosság közel 15 %-a szedi ezt a szert, ami szerintem elszomorítóan jelentős arány.

Ebbe belejátszhat az óriási teljesítési kényszer, hogy olyanban akarnak sikert elérni, ami valószínűleg sosem volt a belső igényük, hanem kívülről jött.
És adjuk hozzá, hogy mindig lesz egy jobb, akivel lehet versenyezni.

Honnan indultunk?

Mi is akkor ebben a “ha nagyon akarod, bármi lehetsz” eszmében a csapda? Hogy elvi szinten, elképzelhető egy újszülött csecsemő számára a világ lehetőségei közül a legtöbb elérése…

Egy romantikus, a tényeket, a realitást nélkülöző szinten hihetjük ezt.

Csakhogy, abban a pillanatban, hogy megszületünk, számos tényező már szinte kőbe van vésve: a társadalom, a családi környezet, és leginkább egy csomó genetikai alapprogram.
Majd erre jön rá a családnál tágabb környezet, a kezdeti óvodai évek, az egy éves korra megkapott érzelmi minták, a hét éves korra kifejlődött személyiség. Következnek a végtelen általános iskolai és gimnáziumi benyomások. Ha egyáltalán iskolába tud járni. Ha egyáltalán szülőkkel nő fel. A nehézségek valakit ösztönöznek, valakit leblokkolnak stb.

Bizonyos esetekben, számos év rááldozásával, további kiegészítő tulajdonságok meglétével vagy kifejlesztésével elérhető az az eredmény, amit valaki kitűzött maga elé. De egy bizonyos területre mutató alap tehetség nélkül, nagyon sok szerencsés együttállásra van szükség.

A többi – kudarccal végződő – esetben a beletett energia valamilyen, később máshol kamatoztatható fejlődést hoz. Jobb esetben.
Rosszabb esetben egy teljes életet visszafordíthatatlanul tesz tönkre.

Ugyanis, például az állhatatosság egy fontos eleme a sikernek, de a kitartás nem csak jó irányba visz.

A következmények?

Azok bizony az erőltetéssel is jönnek, változó számban és fokozaton. Ráadásul egyszerre több ember életére is súlyos hatással lehetnek.

Például, ha a szülők “pozitív gondolkodás” fanatikusok, és szerintük minden a jó hozzáálláson múlik, évtizedeken át tolva a gyereket egy adott irányba, mert ezt ők kitalálták.
Vagy volt egy “ez akarok lenni” pillanata a gyereknek, és komolyan vették.
Akkor lehet nemcsak egy boldogtalan embert nevelnek fel, hanem saját életük nagy részét is elpazarolják. Pedig sok esetben itt arról szól a történet, hogy valaki nem hajlandó szembenézni az igazsággal.

Mivel az ilyen ötleteimet nem vették komolyan szüleim, így nem lett belőlem se tűzoltó, se szakács. Szerencsémre a vadakat terelő juhász szakma ötlete nem fogott meg, mert arra lehet rábólintottak volna.

A viccet félretéve, láthatjuk, ez a terület is egy komplex kérdés, és egyáltalán nem írható le egy politikai jelmondattal, vagy egylet-szlogennel. De gondolom az eddigi leírásból már kiütközik, hogy szeretem kerülni a frappánsan hangzó, általánosító kijelentéseket és jelmondatokat.

Mert bár az igaznak tűnhet, hogy a tehetség nélküli szorgalom messzebb visz a szorgalom nélküli tehetségnél, hiszen nyilván sokminden fejleszthető, sokminden megtanulható.
De ezek mindössze növelik lehetőségeinket, szélesebb perspektívát adnak.

Azonban a szélesebb lehetőségek, és a “bármi” között óriási a különbség.

A sokkolóan indító, majd fokozatosan finomító gondolatmenetem kétségtelenül arra fut ki, hogy egyáltalán nem lehet bárkiből bármi.

Ezért sokkal inkább arra lenne érdemes koncentrálni, hogy milyen képességeink vannak, és abból hogyan tudjuk kihozni a legtöbbet. Vagyis az önismeretre.

Hol jelenik meg ez a gender-mozgalomban?

Most, hogy így megalapoztunk a tények és a logika talaján az életpálya modellekkel, áttérhetünk a biológiai “bármi lehetsz” területére.

A baj ezzel a területtel, hogy itt véglegesebb döntéseket és hibákat lehet elkövetni. Mert a nemváltási művelet elég hamar abbahagyhatatlan. A szike, ha itt-ott kiigazít, azt általában soha többé nem lehet visszacsinálni. A társadalom előtt felvállalás is különböző íratlan kötelességeket követel meg.
És bizony a tudomány mai állása szerint nőből nem lehet férfi és férfiből nem lehet nő. Erről is fogok cikkeket lehozni.

Az impulzív döntés helyett tehát, inkább újra kellene vizsgálni a célt, majd még hátrébb lépni párat, egyáltalán a cél felmerülésének okait megismerni, rendbetenni.

Bizonyosodjunk meg az önismereti folyamat során, hogy például a nemváltási cél mennyire oldja meg valóban az eredeti problémát. Végezzünk és végeztessünk el minden orvosi és pszichológiai ellenőrzési folyamatot.

Vagyis, tegyünk meg mindent a jelenlegi nemünk kibontakoztatásával kapcsolatban, és amikor már tényleg semmi esély sincs a megoldásra, akkor lehet gondolkodni valami nemváltáson, műtéten, vagy hasonlókon.

Következtetés

A motivációs plakátokon és a LMBTQ-jelmondatok között igen jól hangzik ez a “bármi lehetsz” szösszenet, de ha nem akarjuk az életünket egy ilyen jelentőségteljes területen végérvényesen tönkretenni, akkor sokkal több józan paraszti észt és kritikusságot fejlesszünk ki, hogy a rózsaszín felhőt elhessegetve, nagyobb rálátásunk legyen mind az életpálya-választásunk területére, mind a saját belső világunkéra.

A szokásos záró gondolat: nekem se higgyétek el, amit leírtam, gondolkozzatok el rajta, nézzetek utána! Ehhez a linkeket lejjebb találjátok.

Kiemelt képünk Alan Dobson-tól származik, a Pixabay-ről.