Az Orville sorozat (eredeti cím: The Orville) 2017-ben debütált, és teljes mellszélességgel vállalta fel azt a tényt, hogy a Star Trek: Új nemzedék paródiájának készült. Ez a kritika megmutatja, mi hogyan is éltük meg a parodizálást.

Alkotója, Seth MacFarlane, akit több sorozat atyjaként is ismerhetünk, mint A Cleveland-show, az Amerikai fater és a legismertebb, Family Guy, amikből utóbbi kettő a mai napig fut. A család fia már a 23. évadnál tart, sokak nagy kedvenceként.

Az Orville sorozat MacFarlane egyik gyerekkori álmát valósítja meg, hogy saját Star Trek szériája legyen. Ami végül nem pont úgy sikerült, ahogy elképzelte, de bizonyos szempontból talán még jobban is.

Ugyanis saját produkcióként olyan elemeket és humort is bele tudott vinni, amit valószínűleg a trekkerek nehezen toleráltak volna. Mégis, felvet velük olyan kérdéseket, amik nekünk is eszünkbe jutottak, és pellengérre állítják a Start Trek sok helyen inkább fikciós, mint tudományos kidolgozottságát, megmosolyogni való helyzetmegoldásait.

A történet kora a 25. évszázad, helyszíne pedig a Föld és a Galaxis ismeretlen tájai. Az Orville űrhajó és legénysége felfedező, egy Csillagflotta-jellegű katonai rendszerben, és a Bolygók Egyesült Föderációjához hasonló társadalmi berendezkedésben, ahol a különböző fajok szövetségének tanácsa irányít.

Látvány

A CGI és a grafika időnként láthatóan gagyi, de ez már a második résztől elveszti jelentőségét. Ugyanis a humoráradat mindent visz. Ahogy e mentén bizalmunkat elnyeri, örömmel legyintünk az apró hiányosságokra. Amik szerencsére nem annyira zavaróak, hogy állandóan fennakadjunk rajtuk.

A jelmezek igényesen kidolgozottak, a maszkok adják a Star Trek-ből megszokott jelleget és minőséget.
A jelenetek berendezése részletes, a technikai kütyük és irányítópultok hitelesen adják vissza egy fejlettebb tudományos kor elemeit.

Ezen túl érződik és éreztetve is van, hogy alapvetően egy paródia. Számomra sikeresen is, mert nagyon vicces.

Mégis, kissé megosztó a sorozat humoros jellege, mert sokakat MacFarlane előző munkáira emlékeztet. Személy szerint nekem, aki nem vagyok túl járatos a Family Guy sorozatban, ezek az abszolút oda nem illő tréfák és elbagatellizálások meglepően és viccesen hatottak, olyan esetekben, amikor biztos nem számítanánk rá.
De gyakorlatilag a humor minden formájával dolgozik.

Használja egy adott helyzetre váratlan reagálás, a kifigurázás, a régi szokások és fajok közötti értetlenség csavarjait. A szarkazmust, a volt házasok közötti civódást.
A kendőzetlen őszinteséget, a szemtelen és szégyentelen kíváncsiságot, és a fajok közötti fiziológiai különbségeket is. Némi fekete humorral még azon is poénkodnak, hogy megeszi az egyik faj a másik embrióját.

Szóval nem ismer tabukat a komédiázásban.

Számomra ez a rasszizmus és politikai korrektség ellenszere: humor, humor, humor. Remekül működnének a dolgok a való életben az ilyen kényes kérdésként kezelt témákban is, ha komikummal tudnánk kezelni őket.

Ezért le a kalappal MacFarlane és csapata előtt.

Karakterek

A szereplők külső és belső tulajdonságainak megformálásában érhető tetten az, hogy nyomokban gender propagandát tartalmazhat. Mert a bevezető évad, de később az egész sorozat egyértelműen a társadalomkritika és a nemi szerepek kérdésének feszegetését tűzte ki célul.

Szinte mindenki megfeleltethető a Star Trek: Az új nemzedék karaktereinek:

• Worf hadnagy klingonból Bortus parancsnok, az egynemű Moklán faj képviselője lett, akikben a meleg megnyilvánulás kap kifejezést.
• Data parancsnokból Isaac lett, egy mesterséges faj tagja. Ő a totál érzelem- és tapintatmentes logikát képviseli. Mindenféle bántó szándék nélkül kíméletlenül őszinte, mert nem érti a biológiai és érzelemmel rendelkező fajokat.
• Picard kapitányt formázza és figurázza ki Seth MacFarlane karaktere, Ed Mercer
• Tasha Yar első évadi biztonsági tisztből Alara Kitan biztonsági tiszt lett, aki egy Xelaján fajú nő. Külön vicces, hogy ő a legerősebb lény, a legkisebb és legvékonyabb színésznőként a csapatban, aki egy szuperhős paródiának is vehető.
• Geordi La Forge hadnagy is megkapja a maga görbe tükrét John LaMarr képében, aki egy lazázó, feka stílust képviselő pilóta, majd később megkomolyodó főgépész.
• A nagy jelentőséget kapó Will Riker első tiszt erőteljes váltáson átesve Kelly Grayson parancsnokként jelenik meg, aki Mercer volt felesége is egyben. Nem kevés keserű poén és konfliktus táptalaját adva az első részeknek.
• Van még itt nekünk egy Gordon Malloy hadnagyunk, aki egy infantilis és egyben zseniális pilótát testesít meg. Nem tudnám megfelelően illeszteni egyik Új nemzedék szereplőhöz sem.

Kiemelt karakterként természetesen akad doktornőnk is, és számos további szereplő, akik már saját életüket élik a változatos idegen fajok kavalkádjában.

Ehhez adódik a hajó lehetetlen és extravagáns kinézete, a hajóhíd kissé nevetséges berendezése. És még a zene is nagyon hasonló.

Társadalmi görbe tükör és nemi-szerep kérdések

Ha írunk egy filmről vagy sorozatról ebben a blogban, annak lennie kell valami nemi szerepi kapcsolata. Ennél a szériánál sincs másképpen.

A felvázolt humor mentén veszik elő az 1. évad 3. részében egy újszülött nemi átalakító műtétének kérdését. Bortusz és párja gyerekéről van szó.

Azon nyilván próbáljunk nem fennakadni, hogy az egész kiindulásnak sincs értelme, hiszen egy egynemű fajról van szó, aminek csak férfi tagjai vannak. Ezzel sikeresen mintázza a sorozat a homoszexualitást.

Aminek nem lehetne csak férfi tagja, hiszen az egy duális nem egyik megnyilvánulása.

Mégis, ilyen genetikai alapon születik egy kislány, amiről ők is kimondják, hogy lehetetlen.

Beleszövik az epizódba és a témába a nők és férfiak közötti felsőbb- és alsóbbrendűségi sztereotípiák kérdését. Nők vagy férfiaknál az erő, intelligencia, élettől kapott kezdeti lehetőségek témáit és a feminizmus kérdéseit.

A kislány átműttetésének filozófiája a transzneműségre emlékeztet, vagyis majd eldönti a saját nemét, ha felnő. Míg maga a műtét szükségességének kérdése az interszex területet feszegeti.

De mivel fajok közötti érveléseket használnak, így logikailag se füle, se farka az egésznek, talán pont a valós életben való túl komolyan vételre utalva. Meg annak tényére, mennyire egymásnak tudunk esni, túlságosan komolyan véve saját magunkat és az érveinket.

Szóval filozófiailag teljes katyvasz ez a rész, de még annál is több humort alkalmaz, majd szeretetteljes elfogadással kezeli a bírósági tárgyalássá fajuló eset végeredményét.

És bár kevés jelentőséget kap a nemi szerep téma ebben az évadban, mégis afféle felütésként értelmezhető ez a rész, ahogy a következő szezonok már jelentős mértékben elköteleződnek ilyen irányokba.

A 7. részben frappáns kinyilatkoztatásokat is felvonultató társadalomkritikát kapunk a szokványos szociális hálós megnyilvánulásainkról.

Itt a társadalom modell az, hogy minden kérdésről szavaznak ezen a platformon. Például mi egészséges, és mi nem.
Ahogy ezt találóan megfogalmazza az egyik karakter: “Összekeverik a véleményt a tudással”.

Később főhőseink egy drámai szituáció megoldására valótlan bejegyzésekkel árasztják el ezt a szociális felületet. Mire egyikük aggódalmának ad hangot, hogy mi lesz, ha leellenőrzik, és visszájára sül el az ötlet?
Meg is adja a rész a választ a való világban is tapasztalható, sokak átverő hírekkel kapcsolatos utánanéző viselkedésére: “Ne aggódjon emiatt! Nem szokták!”

A 8-as epizódban vadkempingezős szituációban boncolgatják az egyedülálló anya, és a hiányzó apamodell hatását a felnövekvő fiú gyerekekre. Ez is jelen korunk problémája, ami társadalmi szinten fejti ki hatását. A rész egyszerűsített formában jeleníti meg, hogy mennyire szüksége van a gyerekeknek, főleg a fiú gyerekeknek az apai példára, vagy apára.

Bár nem a nemi szerepekkel kapcsolatos, mindössze egy érdekesség, hogy a 2. rész átdolgozott és modern díszletben játssza újra a TOS (The Original Series – Az eredeti Star Trek sorozat) pilot részének Galaktikus állatkert koncepcióját.
Ez az a pilot, amin a Pike kapitányos, tavaly kijött Különös új világok sorozat alapul. Pár héttel ezelőtt készítettünk is róla egy sorozat-kritikát.

Értékelés

Minősége hullámzó, lazasága állandó. Kicsit együgyű, kicsit szarkasztikus, meg többnyire bagatellizáló humorral dolgozó.

Klasszikus és vágypotló hangulatot ad a ‘80-as, ‘90-es évek Star Trek sorozataiból, talán azoknak is tiszteleg. Amíg nem sejtettük, hogy érkezik a Star Trek: Különös új világok széria, az eredeti James T. Kirk-ös éra mintázásával, addig egy remek hiánypótlás volt azoknak, akik az utóbbi idők idővonal-újrakezdős és háborús Star Trek irányaitól megcsömörlöttek, vagy akár alábbvették rajongásukat is.

Ugyan volt pár gagyi rész, de összességében nincs ok a panaszra.
Remekül szórakoztam, és hamar megkedveltem a környezetet, a hangulatot és a karaktereket.

A gyengébb látvány és a minőségi hullámzás miatt ezt az évadot “csak” 8.5/10-re értékelem, így maximálisan tudom ajánlani.