I. sz. 900-as években él Lúciusz, a Kelet-Római birodalom törvénytisztelő, békés polgáraként Konstantinápolyban.
Zajlanak mindennapjai: dolgozik; fizeti az adót; eljár a fogathajtó versenyekre; ünnepnapokon az arénákban, hagyományőrző gladiátor viadalokkal kapcsolódik ki; segít kivinni a szomszéd néninek a szemetet.
Majd jönnek a rabló, gyilkoló és hódító vikingek a városba, akik némi fosztogatás után le akarnak telepedni. Nemesi egyezkedések után földet is szereznek a város szélén. De továbbra is bejönnek a városba kincsekért.
Erre Lúciusz azt gondolja magában: hallottam, hogy itt vannak ezek a vikingek, de csak annyit tudok róluk, hogy egy másik politeista vallás, ami nemrég még itt is divatos volt. Nem akarnak semmi rosszat, csak jönnek látogatóba, és nem ismerik a magántulajdont. Nem zaklatják a nőket, csak ők ennyire közvetlenek.
Nem akarják megsebesíteni az embereket, csak vannak köztük gladiátor vendégjátékosok, akik nem tudják, hogy azt nem az utcán műveljük, hanem az arénákban. Á, majd leszoknak róla, ha tanulnak a mi, első évezredi, fejlett kultúránkból.
De a vikingeknek eszük ágában nem volt se áttérni, se kulturálisan integrálódni. Háborúban, lenyűgöző bátorságot mutatva akartak meghalni, a Valhallába, a viking paradicsomba jutáshoz. Ez hatotta át egész kultúrájukat. Leigázták a gyengéket, elvették ami kellett nekik.
Mi köze ennek a történetnek az iszlámhoz?
Sokan úgy gondolják, az iszlám csak egyike a sok vallásnak, és nehéz elképzelni, hogy valójában egy komplett civilizációt takar, ami kulturálisan és logikájában gyökeresen eltérő értékrendek mentén szerveződik.
Az aranyszabályon és egyéb keresztény elveken alapuló kultúránkba születve nehéz azt feltételeznünk, hogy mások nem ezek szerint élnek.
Holott az iszlámban létezik a kettősség, az egymásnak ellentmondó Korán versek képében, ahogyan a dzsihád fogalma is, ami harcot jelentve, nagy mennyiségben megjelenik az iszlám szövegekben. Azokban a szövegekben, amiken a mai napig az iszlám civilizáció alapul.
Itt, a csillogó, ultramodern, felvilágosult 21. században.
Hogyan is épül fel?
Az iszlám nem csupán egy vallás, mert az egyszerre, összetartozóan, vallási és kulturális rendszer, szervesen hozzákapcsolódva egy politikai és törvénykezési szisztéma. Alapja a Trilógia, ami a Koránból, a Hadiszból (Mohamed cselekedetei) és a Szírából (Mohamed életrajza) áll.
Ez egy fontos dolog az iszlámmal kapcsolatban, amit meg kell értenünk: hogy az nem pusztán egy vallás, hanem ez egy komplett civilizáció. Saját jogrendszerrel, akár hadászati rendszerrel is, és pontosan leképzi – mind a Korán, mind a Saría – Mohamed életének történéseit, cselekedeteit.
Incze Nikoletta, a Politikai Iszlám Tanulmányok Központja kutatója
Bár sokféle muszlim van, és sokféleképpen értelmezik vagy viszonyulnak az iszlámhoz, de mindegyikük azt vallja, hogy Allah az egyetlen isten, és Mohamed az ő prófétája. Ez a meggyőződés pedig a már említett Trilógián alapul.
Azt is hallhattuk már, hogy az iszlám a béke vallása. De van egy másik vetülete is: az iszlám a dzsihád politikája. Ezek fényében pedig a kettősség civilizációja is, ami egy teljesen más logika, mint az európai.
Tele paradoxonokkal, ahol az ellentmondásból szabadon választható az egyik vagy másik; a későbbi felülírja az előzőt, így az értelmező habitusa szerint dönthet.
Béke vallása, ha a muszlimok kapcsolatáról szól Allahhal, miközben a politikai iszlám (a dzsihád politikája) pedig azzal foglalkozik, hogy a muszlim hogyan áll hozzá a nem muszlimhoz, az úgynevezett káfir-hoz.
A magyar irodalmi nyelvből és török időkből ismert „gyaur kutya” kifejezés hűen adja vissza a káfír szó valódi jelentését.
Mivel ebben a cikkben az iszlám kultúrán belüli nők és férfiak helyzetére, az egymáshoz való viszonyukra akarok koncentrálni, aki részletesebben kíváncsi az iszlám, és főleg a politikai iszlám működésére, az látogasson el a CSPI Magyarország honlapjára!
Hasonló bejegyzések
Az iszlám hit, az a magánszemély ügye, és döntése. Miközben a politikai iszlám, így a dzsihád nem csak a szélsőségesekre vonatkozik, hanem ezeken az elveken alapul minden muszlim élete, ami a mindennapokat és a más népekhez való viszonyukat illeti.
Vessünk számot!
Hogy ez a kérdés mekkora jelentőségű, beszéljenek a nyers adatok.
Iszlám hívők jelenleg 1,9 milliárdan vannak világszerte, amivel a második legnépesebb vallás és kultúra a kereszténység után. A globális nemi arányokból kiindulva a muszlimok 49,5%-a nő, vagyis közel egymilliárd nőt érintenek az iszlám törvényei.
Ha azt gondoljuk, ezek Közel-keleti, vagy még távolabbi országok ügyei, íme az európai számok:
Németország 5,7%-a, Nagy-Britannia 4,3%-a, Franciaország 7,2%-a, Spanyolország 2%-a iszlám vallású, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Hozzávetőlegesen 50 millió emberről lehet szó Európában a 741 millióból.
Így ez egyáltalán nem távoli országok problémája, hanem erőteljesen itt van Európában is, miközben a muszlimok nem integrálódnak – 70 év alatt sem -, de a nőkkel továbbra is ugyan úgy bánnak, mert a szent iratok hitük szerint tökéletesek, így megváltoztathatatlanok.
Ebből kifolyólag, a reformnak esélye nincs.
Vannak olyan lazább arab országok, akik ezzel próbálkoznak, ahogy elszakadt imámok is, de őket hitehagyottnak tartják, és a teljes népességhez képest elenyésző a számuk. Ráadásul az ilyen reformereket az Iszlám törvényei szerint ki is lehetne végezniük.
Így szerintem kardinálisabb a muszlim nők helyzetével foglalkozni, lokálisságuk és népes számuk miatt, mint mondjuk pár modern-társadalmi női-férfi egyenlőtlenséggel.
Hogyan néznek ki a szerepek az iszlámban?
Sok férfit vonz az iszlám azon része, hogy kinyilatkoztatott szabályok mentén alávetik a nők magukat, így férfiként hatalmat gyakorolhatnak felettük, és hatalmat gyakorolhatnak a politikai iszlám által szentesítve más vallások és kultúrák tagjai felett is.
De ez nem igazi hatalom. Akinek igazi hatalma van, az nem nyom el másokat, az nem gyakorolja fölényesen fensőbbségét. Aki ilyet tesz, az a gyengeség jele. Így az iszlám nem a hatalom, hanem a gyengeség civilizációja.
Bár az iszlám tökéletesen férfiközpontú kultúra, a férfi szerepekről meglepő módon annyira sok tárgyalnivaló nincsen. Hiszen, ha valakinél a legtöbb nyerő lap ott van – mint pókerben a négy ász esetében -, akkor már csak pár lapkombinációval kell számolni.
Ennek fényében a Férfi szerepek uralják az iszlámot cikkemben mutattam be, hogy a muszlim férfi mennyire feljebb áll a nőnél.
Ehhez képest elég hosszú a lista, hogy a nő miként áll hierarchiában a férfi alatt. Ezeket az egyenlőtlenségeket a Férfi felsőbbrendűség a nővel szemben az iszlámban cikkemben mutatom be.
A házasságban betöltött szerep terén is van mit mesélni a női oldalról. A Muszlim nők élete a házasságban cikkemben végigveszem, hogy a lányok pubertáskor-kezdet körüli feleségül vétele nem csak megengedett az iszlámban, hanem jelen világunkban is akad rá példa bőven.
A házas asszony pedig gyakorlatilag szexuális tárgyként kezelhető.
A Mit rejteget az iszlám a nők valódi helyzetéből a csador alatt? bejegyzésben pedig általános öltözködési kötelezettségek mellett bemutatom, milyen feltételekkel közlekedhet a világban a muszlim nő, és előkerül az egyik legszörnyűbb téma, (FGM – Female Genital Mutilation) a női nemi szerv megcsonkítása milyen iszlám hagyományokra vezethető vissza.
A négy cikk mérlegét pedig egy Bill Warner idézettel tudom jól összefoglalni:
Az eredmények nyilvánvalóak. Egy iszlám szerint élő nő alá kell vesse magát egy muszlim férfinek minden tekintetben – legyen az család, üzlet, vallás, munka, háború, szex, jog, a menstruációs ciklusa alatti viselkedésmód, utazás, emberi kapcsolatok, vagy éppen a házasság.
Már e fenti pár bekezdés elolvasásából is felmerülhet benned a kérdés: ha ez a rengeteg szabály igaz, akkor miért is jó ez a muszlim nőknek?
Íme a válasz:
Ugyanakkor van egy fényes reménysugár is a muszlim nők számára. Az iszlám kettős logikát használ […] A tisztánlátás érdekében csak a statisztika eszközéhez lehet nyúlni. Az nem igaz, hogy az iszlámban egy nő alábbvaló egy férfinél. Hisz ez cáfolja annak a ténynek az igaz voltát, hogy az idő 4%-ban feljebbvaló. Azt viszont lehet mondani, hogy az idő 91%-ában viszont valóban alábbvaló.
Tehát egy muszlim nő büszkén mutathatja fel a verseket, amelyek egyenlővé teszik őt, és megmámorosodhat attól, hogy anyaként fölötte áll az összes férfinek. […]Meglehet, hogy a muszlim nő mindenben aláveti magát a férfinek, de ettől még teljességgel egyenértékű a muszlim férfivel. Ez a dualisztikus iszlám logika. És persze a muszlim nő annak is teljes tudatában van, hogy fölötte áll az összes káfir férfinek. A káfir férfiak, mint ahogy a káfir nők is, egy nap majd alá kell vessék magukat a muszlim nőnek. Így az iszlám női boldogok és elégedettek az életben elfoglalt pozíciójukkal. Egy civilizációban, ami az alávetés civilizációja, az alávetés jó.
Így működnek a női-férfi szerepek az iszlámban.
A szokásos záró gondolat: nekem se higgyétek el, amit leírtam, gondolkozzatok el rajta, nézzetek utána! Ehhez a linkeket lejjebb találjátok.
Kiemelt képünk a Shutterstock-ról származik.
