Tavaly, 2022 novemberében a készülő spanyol transz-törvény kapcsán a Vozpópuli hírújság lehozott egy cikket Regina Marín Latonda tollából. Pszichológusok egész csoportjának szakmai tiltakozásáról számolt be a tövényjavaslat pontjai ellen.

Már a bejegyzés kiemelt képén is sokat mondóak a demonstráló családok jelmondatai: “A kívánságok nem jogok”, “Több pszichológiát, kevesebb műtétet!” és az “»Anya, én már transz vagyok.« Az új társadalmi fertőzés.”

Egy pszichológus, aki a rendelőjében nemi diszfóriával érkező pácienseket kezel, a Vozpópulinak nyilatkozva elmagyarázta, milyen veszélyeket rejthet, ha nem gondolják újra a transz-törvényt. Ugyanis az egyes személyek esetei nincsenek külön, szakember által megvizsgálva. Inkább a valós indokokat rögtön a szőnyeg alá söprik, vagy elfedik a politikai korrektség különböző elemeivel.

Majd a valódi segítség helyett “támogató környezet”-ben csak megerősítik a tanácstalan gyerekeket testképzavarukban és egyéb pszichológiai problémáikban. Ezért is keletkezik ennyi transznemű az utóbbi időben.

Erre dobott rá több lapáttal is a spanyol kormány, hogy nemcsak támogatja a transzneműséget, hanem a terápiák alkalmazását is megtiltotta. Büntetést kilátásba helyezve azoknak is, akik valóban segíteni szeretnének.

A kiválóan összeszedett és a témát szakmailag elmagyarázó cikket teljes terjedelmében átemeltem a szerző és az újság engedélyével.

A transz-törvényt azóta elfogadták – amiről mi is beszámoltunk -, de a hitelesség végett a szövegezésen nem változtattam.

Pszichológusok a transznemű törvény ellen: a kormányt “nem érdeklik” a bűnbánók adatai

Továbbra is óva intenek a készülő Transz-törvény ellen, amely a PSOE módosító indítványainak benyújtása után még mindig a végleges jóváhagyásra vár. Sokan vannak, akik elítélik, mert óvatosnak és körültekintőnek kellene lenni a törvényhozásban ebben és a hasonló kérdésekben. Most a Casandra Pszichológiai Hálózat, akik kritikusan viszonyulnak a nemi identitáshoz és ellenzik a transz törvényt, csatlakoztak a többi szakemberhez, akik többször is kifejezték aggodalmukat ezzel az új törvénnyel kapcsolatban.

A Hálózat egyik pszichológusa, aki nemi diszfóriával a rendelőjébe érkező pácienseket kezel – és aki névtelenségét szeretné megőrizni -, a Vozpópulinak nyilatkozott. Kifejtette azokat a veszélyeket, amelyek fennállhatnak, ha nem gondolják újra a transz-törvényt. Egyik fő aggodalma:

nincsenek hivatalos adatok a visszakozókról (azokról az emberekről, akik az átváltozási folyamat során megbánják), mert [a kormány tagjai] nem érdekeltek abban, hogy legyenek adatok.

Ugyanis az egészségügyi szakemberek “tökéletesen tudják”, hogy “nagyon sok olyan ember van”, aki feladja a nemváltoztatás folyamatát. Ugyanis ezt tapasztalják saját konzultációik során, és mert megfigyelik, hogy mi történik más országokban. Spanyolországban azonban mindezeket az adatokat nem rögzítik. Mert azok, akik a törvényt alkotják, nem akarnak figyelni azokra, akiket meg kellene hallgatniuk.

A valóságnak megfelelően kellene törvényt alkotniuk. És a valóság az, hogy sok-sok eset van, amikor a fiatalok és a serdülők megbánják. [Ezért] nem lehet olyan törvényt hozni, amely figyelmen kívül hagyja ezt a figyelmeztetést.

Mert ez ahhoz vezethet, hogy emberek tucatjai hozhatnak olyan rossz döntést, amelynél nincs visszaút.

Ez a valóság, amelyet megpróbálnak figyelmen kívül hagyni, hogy keresztülvigyék a törvényüket, azt mutatja, hogy orvosi és pszichológiai vizsgálatokat kell előírni a jövőbeli károk megelőzése érdekében.

Ezek a kijelentések kiegészítik más szakértők figyelmeztetéseit. Például Celso Arango-ét, aki a Pszichiátriai és Mentális Egészségügyi Intézet vezetője, a Gregorio Marañón Kórház gyermek- és ifjúságpszichiátriai szolgálatának vezetője és a Spanyol Pszichiátriai és Mentális Egészségügyi Társaság korábbi elnöke.
Néhány hete kijelentette:

a mentális érettség pillanatáig úgy tartják, hogy az embereket meg kell védeni az olyan döntésektől, amelyek kihatással lehetnek az életük további részére. Legyen szó akár a dohányzásról, akár az átváltoztatási műtétről.

“A jéghegy csúcsa”

A pszichológus kritikája azzal a figyelmeztetéssel folytatódik, hogy ez a törvény csupán ragtapasz egy nyílt sebre. Véleménye szerint, amelyet több száz orvos, pszichiáter és családtag oszt, ez a törvény nonszensz. Mert nem veszi figyelembe, hogy a diszfória (az a kellemetlenség, amelyet egyes emberek azért érezhetnek, mert nemi identitásuk nem egyezik meg születési nemükkel)

egy jéghegy csúcsa, amely sok más, láthatatlan problémát támogat. […] Nem lehet úgy törvényt alkotni, hogy csak a csúcsot nézzük. Úgy kell szembenézni a valósággal, hogy a teljességgel vagyunk tisztában.

A Vozpópuli már több cikkében szakértők nyilatkoztak, hogy “óvatosságra” van szükség a jogalkotáshoz ebben a kényes kérdésben, amely ismeretek nélkül és “politikai cél nélkül” keveri a fogalmakat.

A praxisomban sok olyan emberrel találkozom, akik diszfóriával érkeznek, és tudom, hogy a legtöbbször olyan problémákat rejtegetnek, amelyeket más módon kell megoldani, és nem a nemi átmenet révén.

Még egy kijelentés, amely azt mutatja, hogy “értelmetlen” megalkotni ezt a törvényt anélkül, hogy meghallgatnák a szakértőket. Akik arra figyelmeztetnek, hogy óvatosan kell eljárni, és orvosi protokollokat kell létrehozni ahhoz, hogy az átváltozást lehetővé tegyék.

A szakember elmagyarázza, hogy ezek a problémák általában más problémák következményei. “Amelyeket valóban kezelni kell”: depresszió; figyelemhiány; rosszul kezelt kiemelkedő képességek; másokkal való kapcsolati nehézségek; iskolai terrorizálás; különböző ízlések, amelyek kirekesztéshez vezetnek…

Amikor egy serdülő azzal érkezik, hogy nemet akar váltani, az első dolog, amit megpróbálok kideríteni, az a kellemetlenségek oka. Nézze, néhány évvel ezelőtt, amikor egy fiatalnak bizonytalansági problémái voltak, nagyon gyakori volt, hogy evészavarral küzdött. Most, a társadalom működése miatt, amivel születnek, azt mondják, hogy “transz”. De ahogy mondtam, ez a nemváltoztatási vágy csak az, amit látsz.
A probléma sokkal nagyobb. Nem azt mondom, hogy transznemű emberek nem léteznek. Azt mondom, hogy amikor egy ilyen eset előkerül, akkor óvatosnak kell lenni és orvosilag elemezni, mert nem normális, hogy elsőre elutasítja a testét. Nem lehet, hogy ezzel a törvénnyel mindenféle orvosi vagy pszichológiai elemzés nélkül megváltoztathatod a nemedet.

Másrészt rámutat, hogy a nemi identitás hiánya gyakran “többtényezős”. A betegek különböző problémái gyakran okozzák.

Az énképüket az alapján alakítják ki, hogy valami baj van velük, amit meg kell változtatniuk. […] Amikor érzik mások elutasítását, bármilyen okból kifolyólag, arra a tudattalan következtetésre jutnak, hogy ők is elutasíthatók, és ezért önmagukat is meg kell tagadniuk. És úgy gondolják, hogy ezt az érzést oly módon kerülhetik el, ha nemet váltanak.

– magyarázza a pszichológus

Ezt a helyzetet ma egy másik tényező is súlyosbítja: a képernyők, mint kapcsolati modell problémája. Amikor a gyerekeknek ilyen jellegű problémájuk van (bántalmazás, alacsony önértékelés, zaklatás…), a legtöbb esetben hajlamosak a képernyő mögé bújni, amely biztonságot nyújt nekik, és elviszi őket “az érzelmi és személyes távolság közvetlenségétől”.

Végül egy ördögi körbe kerülnek, amelyben egyre kevesebb kapcsolati erőforrással rendelkeznek.

– teszi hozzá.

A transz-törvény által veszélyeztetett szakértői munka

Végül a Kaszandra Pszichológiai Hálózat, amely ezen a szombaton részt vett a “#NoLeyTrans Ki profitál a transz törvényből? Feminista elemzés, az oktatás, az egészségügy és a családok felől” konferencián, arra figyelmeztetnek, hogy ezek azok a problémák, amelyeket valóban tanulmányozni kell, amikor egy beteg (különösen a legfiatalabbak) azzal érkezik, hogy diszfóriát érez.

Az egyik lehetőség – az átmenet előtérbe helyezése, sőt kikényszerítése – kizárja a többi értékes beavatkozást, az egyén számára legjobb, személyre szabott megoldás keresését.

– magyarázzák

“Ráadásul elszakít minket, szakértőket a munkánktól, és bizonytalanságban dolgozunk”.

Ez a kijelentés arra a “veszélyre” épül, amely az egészségügyi szakembereket fenyegeti azokban az esetekben, amikor valamilyen okból úgy döntenek, hogy az átalakító műtétre nincs szükség, és a beteg problémája más eszközökkel, például pszichológiai konzultációval is megoldható.

A törvény 79. cikke (4) bekezdésének d) pontja nagyon súlyos közigazgatási bűncselekménynek minősíti “a személyek szexuális irányultságának, szexuális identitásának vagy nemi kifejezésének megváltoztatására irányuló, pszichológiai, fizikai vagy kábítószeres módszerek, programok vagy terápiák népszerűsítését vagy gyakorlását, függetlenül attól, hogy a személyek vagy törvényes képviselőik beleegyezésüket adták-e”.

A következő cikkely meghatározza a nagyon súlyos bűncselekményt elkövetőkre vonatkozó szankciókat is. Ezek a 10 000 és 150 000 euró közötti pénzbírságtól kezdve a három évre szóló szakmai eltiltásig, illetve a szankcionált személynek nyújtott támogatások teljes vagy részleges megtagadásáig, megszüntetéséig, visszavonásáig vagy felfüggesztéséig terjednek.

Összegzés

Eddig tartott a Vozpópuli cikk, és engem mélységesen elszomorít, hogy az emberi psziché működésére szakosodott emberek, akik ráadásul magára a nemi diszfóriára specializálódtak, kongatják a vészharangot, és nem figyelnek rájuk. Holott még a megoldás is a kezükben van, de így is süket fülekre talál az intelmük. 

Miközben hangzatos szózatokkal, az együttérzés és segítői szándék látszata alatt és valami látens bűntudatra hatva a politika és a túl lelkes aktivisták meggyőzik a tömegeket egy, a józan észnek minden szempontból ellentmondó lépésre.

Végül pedig, még a segíteni akaró és tudó személyeket is törvény szinten ellehetetlenítik. Ez számomra kimeríti jelen korunkra a totális elmebaj fogalmát.

A szokásos záró gondolat: nekem se higgyétek el, amit leírtam, gondolkozzatok el rajta, nézzetek utána! Ehhez a linkeket lejjebb találjátok.

Kiemelt képünk Drazen Zigic-től, a Freepik-ről származik